Subidubi rókaprém

Subidubi rókaprém / más is buzi, nem csak én
- Elton John az HBO South Park című műsorában

Én kérek elnézést a South Park un-PC szerzői helyett, borzasztó, hogy mikek vannak, tényleg. Vannak például ingyenkoncertek.

A képek minőségéért...

Koncertre menni sohasem éri meg: ugyanaz a zene, amit CD-ről vagy számítógépen tisztán, kifinomult eljárásoknak köszönhetően zajmentesen, nyugodtan élvezhetünk, a koncerten százezer idegen orrfújásával, köhögésével, ostoba kommentárjaival, magánügyeivel és kipárolgásával, továbbá kisgyerekek sivítozásával, kérdezősködésével és pisilnikellésével, még továbbá FMCG-árusok óbégatásával együtt hallgatható meg, holott a zeneirodalom elég kevés alkotása van úgy optimalizálva, hogy ezekkel is harmonizáljon. Elton John munkássága sem tartozik közéjük. Ráadásul a gázsijáért minden érdeklődő kaphatott volna egy CD-t, ami meg is marad, akárhányszor lejátszható róla a Candle in the wind. Ha szabad szubjektíve felbecsülni - és miért ne szabadna, tessék már megtanulni, hogy a publicisztika a szerző háza-vára, nem közintézmény, legfejebb ha rosszul érzik magukat a vendégek, legközelebb lemondják a meghívást allergiás roham ürügyén -, szóval ha szabad, akkor szerintem az az akárhány Candle in the wind legfeljebb hat alkalom lesz nagymamástul.

...elsősorban a szerző és a fotóművészet...

Eljött végre az Újvilágból Elton, korunk Antonín Drogzsákja (elnézést megint), akinek a keresztneve inkább vezetéknév, és fordítva. És ez még ómódinak számít, amikor többeknek csak egy nevük van már, és a Las Ketchup fellépését a Globus konzervgyár szponzorálja. Elton ingyen zenél, mi több, azaz dehogy ingyen, ismeretlen mennyiségű tízmilliókért, és az illetménye mellett még valakiknek el kell viselni az idegroncs hírességekre jellemző allűröket. Lényeg azonban, hogy a meghallgatásáért nem fizet a lakosság, ezért feledve a tömegrendezvények jól ismert nyomorúságát, kivonul a Hősök terére.

Ott pedig azt tapasztalja, hogy másik kétmillió ember is kapott az alkalmon. Nem számoltam meg, de a közterületen gyülekező sokaságot kétmilliónak hívjuk. Ebből a kétmillióból mondjuk háromezren látják Eltont az ő testi valójában, bár amennyire egyáltalán látni lehet, attól akár Lakat T. Károly is markolászhatná a mikrofont. És van egy olyan gyanúm, hogy ugyanúgy szólna, a már emlegetett zajokkal természetesen.

...régi ellenségeskedése...

A tömeg áramlástérképét leginkább egy alacsonyan lebegő helikopterről lehetne vizsgálni, és ne gondoljuk, hogy ez zavarná a műélvezetet. Odalent ugyanis vékony patakokban, hangosan szuszogva csordogál a nép a színpad feltételezett helye felé, majd folyammá duzzadva, heves káromkodással özönlik vissza, amikor százötven méter után áthatolhatatlanná sűrűsödik az ellenállás. Egy helikopter itt nem oszt, nem szoroz. Nagy nap ez a kéken villogó biszbaszt áruló vállalkozóknak: mostanában ilyennel jelzi az ember az utcán, hogy ő jól érzi magát. Fülön, farmerszoknyán, szegecselt övtatyin egyaránt jól mutat, idősebbek is elkezdhetik.

...és az először használt, bizonyára kiváló új gép felelős. Olajjal, vásznon ugyanez magaskultúra.

A Hősök tere felől nem jutunk messzire; kellene készíteni néhány fotót a lovagról, de ahhoz előbb tömeget kéne oszlatni. Eszközök híján ravaszul megkerüljük a főerőket, mellékutcákon, udvarokon át, hogy aztán a színpadtól ugyanolyan messze bukanhassunk elő. Innen viszont a zoom segítségével már készíthető néhány kép, amelyen ugyan nem látszik Elton, mert közben besötétedett, de valahol a gömbvillámok közt ott lehet. Közben felcsendül talán legnyálasabb száma, a Sacrifice, amely bizarr új értelmet kap, ahogy lassan, de biztosan felcsúszik bennem a régóta szunnyadó pumpa, és hirtelen felindulásból nem kérek többet a vastag ingyenkolbászból, amelyet kétmillió honfitársammal együtt kellene elfogyasztanom kulturáltan. Van nekem otthon zalahús, adok egy felet a macskának, megvagyunk mi live Elton nélkül, fejhallgatóban, magamagunk. Majd ha jön a Rammstein, akkor esetleg fogom sajnálni, hogy soha többé nem megyek Kapcsolat-koncertre.