További Tudomány cikkek
A kódolás és kódtörés későbbi háborúkban is döntő szerepet játszott - a kvantumkriptográfia azért kezdődik mégis ennél az epizódnál, mert az üzenet megfejtésével egy időben fejlesztették ki az első törhetetlen titkosítási eljárást. Az AT&T szakértője, Gilbert S. Vernam és az amerikai hadsereg híradó egységének őrnagya, Joseph O'Mauborane által kidolgozott módszert Vernam-féle véletlen átkulcsolásként vagy egyszerűbben "egyszer használatos kódtáblaként" (one time pad) vált ismertté.
Egy a Che Guevara szatyrában talált kódtáblák közül Törhetetlen |
A Vernam-kódolás legnagyobb hátránya, hogy a feladónak (például kémnek) pontosan annyi kódtáblát kell magával hordania, ahány üzenetet küldeni kíván - mindeközben ügyelnie kell arra, hogy ezek semmilyen körülmények között ne kerüljenek idegen kezekbe (a fejlövés és a halál között mozizásra fordított időt például, kellemetlen módon, a kódtáblák elégetésével kell töltenie). Az eljárás így meglehetősen körülményes, a lapok az őserdőben szétáznak, a sivatagban megeszik a tevék.
Két kulcsos gyerekek
A nyílt kulcsú titkosítás elméletét a hetvenes évek közepén a Stanford egyetem három matematikusa - Whitfield Diffie, Martin E. Hellman és Ralph C. Merkle - dolgozta ki. Az elméletet 1977-ben a az MIT-n Ronald L. Rivest, Adi Shamir és Leonard M. Adleman valósította meg a gyakorlatban - az általuk kifejlesztett kulcsformátum nevük alapján az RSA nevet kapta. A jelenleg legelterjedtebb titkosító program, a Pretty Good Privacy (PGP) két kulcsformátumot használ: a Diffie-Hellman/DSS (digital signature standard) és az RSA-formátumot.
A nyílt kulcsú titkosításnál az egyszer használatos kódtáblával szemben a kommunikáció résztvevői nem használnak közös kulcsot - a kulcsokat nyílt csatornán is ki lehet cserélni (igen, ezek a nyílt kulcsok). Az elmélet a következő: Andrea és Balázs privát üzengetésre vágyik. Andrea a megfelelő szoftverrrel egy kulcspárt generál. Ez egyik kulcs kódolásra való a másik pedig megfejtésre. Figyelem! a rafkós rész itt következik: a nyílt kulcs az, amelyik zár (vagyis kódol). A titkos kulcs, amelyet minden áron titokban kell tartani az, amelyik a visszafejtéshez szükséges. Andrea átküldi a nyílt kulcsot Balázsnak, aki kedves szavakkal teli üzenetét Andrea kulcsával kódolja - aki végül titkos kulcsával dekódolja azt, majd álmatagon néz.
Fotonpárbaj
Különös tény: a kvantumfizikai elven alapuló kulcscserét évekkel a nyílt kulcsú titkosítás elméletének kidolgozása előtt, 1970-ben Stephen J. Wiesner találta fel a Columbia egyetemen. Wiesner "Konjugált Kódolás" című dolgozatát a szakfolyóirat visszadobta, és nem is publikálták 1983-ig.
A kvantumkriptográfia nem csak hagyományos csatornákat használ - a titkosításhoz használt kulcs adatait polarizált fotonok hordozzák. Egy foton polarizáltságát a részecske forgásának iránya határozza meg. A megfelelő polarizáltságú részecskéket szűrőkkel lehet előállítani, illetve - érzékeléshez - kiválasztani. A foton 0, 45, 90, 135 fokos szögben foroghat - a szűrő polarizáltsága lehet vízszintes (ez átereszti a 0, 90 fokos pörgésű fotonokat) vagy átlós (45, 135 fokos pörgésű fotonokhoz).
Kvantumkriptográfia a gyakorlatban |
Bájtokká alakítva legyen a 45 fokos foton 0, a 135 fokos foton 1. Balázs azt mondja, átlós szűrővel figyelt, Andrea azt mondja, ez talált. A beszélgetésből ugyanakkor nem derül ki, hogy Andrea voltaképpen 45 fokos fotont küldött, vagyis az eredmény 0.
A kvantumüzenet lehallgathatatlanságát a Heisenberg-féle határozatlansági reláció garantálja. Ha például László megpróbálja Balázzsal egy időben mérni Andrea üzenetét, akkor elkerülhetetlenül végez hibás méréseket a véletlenszerűen beállított szűrőkkel - amennyiben ravaszul a méréseinek megfelelő polarizáltságú fotonokat azonnal tovább küldi, Balázs mérésének eredményessége feleződik. Ezt pedig a telefonos egyeztetés során a nagy hibaszázalékból észreveszi a két fél.
Amennyiben László a telefonos beszélgetést lehallgatva próbálja kisakkozni a kulcsot, egybájtos kulcs esetén 256 lehetősége van, egykilobájtos kulcs esetén pedig talán 256 az ezrediken, de ha nem pont ennyi, akkor is iszonyatosan sok. A kvantumkapcsolatból származó kulcs egy Vernam-típusú egykulcsos kódolást tesz lehetővé.
Távoli villanás
A Los Alamos-i állami kutatólabortóriumban Richard Hughes és egy csomó fizikus azon dolgozik, hogy a kvantumkriptográfia a gyakorlatban is megvalósulhasson. A problémát elsősorban a környezet jelenti, amely igen hamar szétzúzza az amúgy is döglékeny fotonokat. A kvantumkriptográfia távolsági rekordja optikai kábelben negyvennyolc kilométer.
Hughesék azonban a Föld és egy műhold között szeretnének kvantumkapcsolatot létrehozni. Hogy ezt megtegyék, először lézer segítségével a felszínen szabad ég alatt kell egy sikeres kapcsolatot létrehozniuk tíz kilométer távolságból. Amikor sikerrel járnak, létrejön a lehallgathatatlan és törhetetlen kriptó.