titanic

Német terrorfilm

Volker Schlöndorff - A lövés utáni csend

2000. 10. 11., 18:40 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:55

Volker Schlöndorff filmje, A lövés utáni csend az életből merül. Éppen ideje volt már, hogy valaki játékfilmre vigye a hetvenes évek nagy német sztoriját, a Rote Armee Fraktion terrorizmusának történetét. Mint ahogy olasz filmet is néznék, amely a Brigado Rossóról meg az azt környező értelmiségi hátországról szól. (Ha én lennék Jancsó Miklós, meg is csinálnám a Kapa-Pepe sorozat befejezte után, hiszen a róla nemrég megjelent biográfiában vall arról, hogy ismerte ezt az értelmiségi hátországot.) Ugyancsak szívesen néznék mozit Jean-Luc Godard pro-terrorista korszakáról, mikor szélsőbalos kollektivista filmeket csinált Jean-Pierre Guerinnel Dziga Vertov Csoport néven; a Japán Vörös Hadsereg történeténél látványosabb, globálisabb, érdekesebb történetet pedig nem nagyon ismerek.

Road showznak keresztül-kasul a DDR-ben
Schlöndorff filmje egy Rita Vogt nevű képzeletbeli, több alakból gyúrt terroristanő élete: németországi akciók, menekülés, Bejrút, Párizs, egy ártatlan igazoltatásból motoros üldözés rendőrhalállal, menekülni kell. Egész az NDK-ig, a Stasi segít. Angolába, Mozambikba mennének, a keletnémet elvtársak nem engedik őket, nem is értem miért nem.

Szétszórják a csoportot Rita álnéven egy vidéki gyárba, egy Tatjana nevű kis kolleginával érzelmi-erotikus viszony szövődik. A terrorlány nem érti, a népek miért vágyódnak el “az első német munkás- és parasztállamból“, miért mindíg a West-Fernsehen ekránjára gyógyulnak rá; na ebből lesz a baj is.

A hamburgi hírek a terroristákról szól, Ritát felismerik, beindul a pusmogás, Tatjánát miatta lecsukják, új helyen mégújabb élet. Itt a keleti tengerhez kirándultat gyerekeket, véletlenül találkozik egyik kolleganőjével a terrorban, ő most egy vállalati énekkarban, férjhezment, nagy gyereke van, Robur-busszal road showznak keresztül-kasul a DDR-ben.

Ritának is lesz egy pasija, strandőr Sassnitzban, mindennap vágyódva nézi a Trelleborgba (Schweden) tartó kompot, aztán Moszkvába menne, de a csaj nem mehet vele, az elvtársak nem engedik.

Itt, a film vége felé elkezd botladozni a dramaturgia, rángat a filmidő, nagyon hirtelen, hogy ne mondjam, előkészítetlenül lesz 1989, szöknek a tokosok, ledől a Fal, beindul a hajsza a Stasi-protezsék ellen. A Bild Zeitung megírja, hogy a kóristalányt leleplezték, elkapták, Rita nem kap segítséget a Staatssicherheit-től, lop egy motort, menekül, lelövik.

Volker Schlöndorff az Európa jelenleg legnagyobb filmgyárának számító Studio Babelsberg (ex-NDK) vezérigazgatója, keletnémet nyersanyagra, régi technikára, régi káderekkel (azt nem is mondtam, hogy a beosztott Stasi-főnök vadászik!, kitűnő a korfestés) csináltatta, a korfestés tökéletes, pedig a közelmúlt megidézésénél nincs nehezebb. A film végén azt érezzük, mintha gonosz határidő tört volna az alkotókra, van benne egy kis összecsapottság, kár, de így is fontos mű.

Die Stille nach dem Schuss, 104', 1999
Rendező: Volker Schlöndorff
Forgatókönyv: Wolfgang Kohlhaase, Volker Schlöndorff
Operator: Andreas Höfer
Vágó: Peter Przygoda
Szereplők: Bibiana Beglau, Martin Wuttke, Nadja Uhl, Harald Schrott, Alexander Beyer
Kópia: 35 mm
Volker Schlöndorff
hirdetés