CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Elég volt a Szigetből2003. 08. 06., 08:41 | Frissítve: 2003. augusztus 06., szerda 21:26
Tudósítónk a fesztivál lényegét keresi, miközben a női Kóbor János az arcába vágja, hogy az éjszaka egy nagy folyó, mások pedig tömegpusztító fegyverek után kérdezősködnek. A végén csak sejteni lehet, hogy ki áll a háta mögött.
Egy szelektív hulladékgyűjtő mögé vetem magam, a két punk ordít, "add ide a szövegeket!", de aztán tovább rohannak. "Nem én vagyok Komáromipisti dalszövegírója" nyüszítem a porba, míg üldözőim bele nem vesznek a Végállomás kocsma halálmetálra mulató tinédzsereinek masszájába. Aztán tétován felállok, zsebkendőért kutatok, markomban összegyűrt papírdarab, rajta az elmosódott szöveg: "Az a szép, az a szép". Rádöbbenek, hogy váll lapokkal ellátott bőrmellény van rajtam. Megfordul velem a világ.
Az ágy szélén reszketve már tudtam, hogy nem szabad az utolsó napra is kimennem. Komáromipistivel álmodni Castanedától Krúdyig egyaránt azt jelenti, hogy hat nap elég volt a Szigetből. "Elég volt a hőségben ébredésből, a délután kezdődő transzcendenciából, a hajnali taurinból, a váratlan hajnalokból" - mondtam magamnak délután, majd céltalanul meredtem magam elé. "Mit keresek itt?" - fogalmaztam meg aztán Vágó István szikár stílusában, a K-hídon áthaladva. A válaszadást nehezítette, hogy odabenn látványosan senki nem törődött azzal, hogy ez a Sziget utolsó napja, az emberek figyelmét lekötötték a szokásos elfoglaltságok, úgymint hömpölygés, tánc, heverészés és sör. Kisállatfarm
"A Sziget lényegét keresem", mondtam a sorban a Kisállattenyésztők Lapja tudósítójának, aki hivatalból megértően nézett, majd elrohant Animal Sound System koncertre. Nem tudtam, hogy így fáj Az együttes még hét nap zene után is képes volt újat nyújtani. Az Anima ugyanis nem ragadt bele a régibe, mindig változik, ennek következtében mostanra közel elviselhetetlenné vált. A zenéről tulajdonképpen nincs mit mondani, a világnak úgy tűnik szüksége van pszeudo-underground popra, ezt el kell fogadni. De a XXI. században, és tizenkét éves kor felett felelősséggel nem énekelhető el olyasmi, hogy az éjszaka egy nagy folyó, aminek partján az énekesnő titkon valaki fülébe suttogja, hogy vigyék el őt valami álomba. A verbális csapásokat Németh Judit jelensége súlyosbította, aki láthatóan az 1975-ös "Egymillió fontos hangjegy" című műsor főcsapásán szocializálódott. Selyem fellépő ruhája korai Omegás jegyeket mutatott, mozgására viszont egyértelműen Révész Sándor és a csöves rock gyakorolt hatást. A csukott szemmel élvezésnek akadályát jelentette ugyanakkor, hogy az énekesnő képzetlen hangja nem csak elődje számaival, de még a neki írtakkal sem tudott megbirkózni. Hogy a koncert mégis kellemes élményt jelentett, a nagyszámú gimisnek volt köszönhető, akik igen kedvesen viselkedtek, táncoltak, énekeltek, és a lelkesedés egyéb jeleit is mutatták. Hol vannak a tömegpusztító fegyverek? A később kezdődő program már a nagyobb gyerekekhez szólt, de különösen az edzettebbekhez. A Massive Attack ugyanis egy órát késett, amely időt a szervezők szórakozató könnyűzene sugárzásával töltöttek ki, az egybegyűltek pedig elalélt társaik kiadogatásával bíbelődtek.
"Hol vannak a tömegpusztító fegyverek?" - villogott több méter magasan, és kétségkívül hatásos módon. A kérdést adatok váltották fel. Égő olajkutakról, elpusztult földterületekről, szén-dioxid-kibocsátásról, fegyverzetről, katonai létszámról jelentek meg számsorok, demonstrálandó a világ helyzetét, de még inkább az együttes politikai és környezettudatosságát. Mindez azonban éppen akkora blöff volt, mint az új album maga. Az adatok végtelen árama úgy tűnhetett, szól valamiről, pedig lényegük ugyanúgy homályban maradt, mint az, hogy a Mezzanine után miért is készült el a 100th vindow. A koncertet egyébként a tinik helyett a régi számok mentették meg. Horace Andy-t például nem lehet rossz formában látni, igaz, nem is ismeri Révész Sándort. Csata után Éjfélkor a helyszín ismét átadta helyét a "Műanyagpoharak csata után" című tájképnek. Egy ember a mélybe vetette magát gumikötéllel a lábán, logaritmikusan generált zenére bólogattam, mikor valaki megkopogtatta váll lapokkal ellátott bőrmellényemet, és a fülembe súgta: Te írtad Komáromipisti dalszövegeit? |
hirdetés
|
