A pornósztár magányossága

"Akár aktusra is sor kerülhet?" - tettem fel végül a lényegre törő kérdést. Éreztem a pillanatnyi habozást a vonal túlsó végén, aztán informátorom kinyögte: Igen. Nézd, ilyen klub még nem volt Magyarországon. Az esték házigazdája a pornóvilágsztár, Monique Cuvet. Itt bármi előfordulhat.

Vonagló, összegabalyodott embereket, azonosíthatatlan végtagokat láttam magam előtt, meredt pupillával keringő vendégek gyűrűjét, és a testnedvektől iszamós pultra támaszkodó, rezzenéstelen arcú maffiózókat - míg a bejárathoz nem értem. Gőzölgő képzeletemet a feszülő, XXL-es bőrkabátokba burkolt zordon alakok rántották készenléti helyzetbe. Mert hogyan magyarázza meg az ember egy nyolcfős, és hétszázhúsz kiló összsúlyú biztonságiőr-kontingensnek, hogy ő tulajdonképpen, mint újságíró szeretne bejutni az erotikától fülledt termekbe, a munka ugye, miközben már rég elfelejtette informátorának nevét. Sehogy nem magyarázza, egyszerűen csak belép, a bőrkabátos kopaszok talán észre sem vették. Mire figyelnek?!

A boltíves, vörös, gyertyafényben remegő teremben erotikus kipárolgások helyett disztingvált szerda éjjeli hangulat. Rutinra hagyatkozom, megállok a pulthoz közel, körbehordozom a tekintetem, mint aki keres, informátorom már vár, csak a neve nem ugrik be. Végül odalép hozzám, kezet rázunk, nevem mondom, ő meg, hogy mit kérek. A pincérrel fogtam kezet, nem baj, ő is ember, csak most ne nézne rám így. A félig üres terem sarkában észreveszem az Igazgatótanácsi Elnököt, asztalánál még két újságíró, mellettük pedig egy poszter beszél: gyönyörű, telt ajkú szőkeség, hatalmas keblekkel. Ő Mónika, mutatnak be, aztán csönd, a zene szól, meg Mónika. Mindenki bólogat.

Mónika most a legjobb, suttogja félmosollyal informátorom. Nemzetközi díjak, legjobb film, legjobb színésznő, pornó-Oscar jelölés. Aztán új téma jön, a Viktor, hogy mit fog csinálni. Aztán más politikusok is szóba kerülnek.

Az ember azt gondolná, zavarba ejtő egy pornósztárral beszélgetni, különösen, ha ruhájából minduntalan előbukkan az egyik mellbimbója. A pornósztár azonban úgy viseli testét, mint valami drága, egyedi luxuscikket, mintha egy felturbózott, duzzadó karosszériájú kis sportkocsiból kihajolva csevegne. Olyan természetességgel mozog káprázatos idomaiban, hogy a mellette ülő fáradt szemű, félénk újságíró sem érzi bizalmaskodásnak, ha időnként, barátságos szavak kíséretében megsimogatja a karját. Visszafordulva folytatja a politikai eszmecserét.

Úgy tűnik, csak kettőnket nem ragad magával a mandátumbecslés. Az este további részéről érdeklődöm. - Nem szeretkezem színpadon - tájékoztat a pornószínésznő. - Nem zavar, de nem akarom. Miért nem? Csak úgy - mosolyog egy nagyot, és sokadik cigarettájára gyújt.

- Aki látni akar, nézzen meg videón vagy az interneten. Vagy jöjjön össze velem.

A kövérkés újságíró a túloldalon egy pillanatra megakad a választási körzetek egy lényegtelen pontjánál, majd a kérdő tekintetekre zavartan megjegyzi, hogy negyvenhét százalék.

- Van erre lehetőség? Aktív magánéletet élsz? - maradok a békés témánál. -Inkább szomorú a magánéletem. Szomorú sorsom van - az asztalra könyököl. -Szakítás, szakítás után. Sok sírás. Mert...nem könnyű velem. Túl akaratos vagyok. Tudod, a férfiak jobban szeretik a buta cicababákat. Ez a baj.

- De most van egy kapcsolatom. Három hete tart - Mónika távolra néz teste kis piros sportautójából. - Reménykedem. De nem árulhatom el, ki az - zárja végül a témát, mivel odalép asztalunkhoz egy rég nem látott osztálytársam, és szájon csókolja a hölgyet. Összenézünk. Az osztálytárs nem érti a derültséget. Szervusz, azt mondja.

Családias hangulat

Az osztálytárssal együtt leül közénk egy idegenlégiós, legalábbis annak nézem a kétméteres, széles vállú, markáns arcélű alakot. Zsebéből előhúz két Communicatort, jó a szoftver, mosolyog rá az Igazgatótanácsi Elnökre, aki ettől egyáltalán nem ijed meg, régóta ismerik egymást, tudom meg később. Az idegenlégiós belemerül a két darab IT-zsákutca szimultán programozásába, csak akkor hagyja abba, mikor Mónika leönti azokat kólával.

- Nagyon kevesen vannak ma - néz fel a légiós. Néhány vastagbicepszű srác és reprezentatív nőik ülnek körben, a hangulat inkább családias, mondom is, hogy. - Igen, ezért adtam a Clan nevet a helynek. Nem, nem a gengszterekre akartam utalni - teszi hozzá a légiós, aki valójában a tulaj. - Klubszerű helyet akartam csinálni, ahova le lehet jönni barátokkal, családtagokkal.

Ilyen klub nincs még egy itthon. Ahol a technika, a zene, a konyha is első osztályú, és magas színvonalú az erotikus műsor is. - Jövő héten csinálhatnánk élő castingot - kapcsolódik be Mónika - az nagyon izgalmas, nekem meg csak hátra kell dőlnöm, és irányítani őket. Aki bejut, az pedig rögtön felléphetne a pénteki műsorban.

- Nem kell ehhez valami..., tanfolyam - vetem fel sután, de állítólag elég a szex élvezete. Ha át tudom adni magam az "érzésnek", már jó.

- Nemsokára három napos non-stop programot is szervezünk. Amatőrökkel. Az egészen új lesz itthon. Három nap... - bólogat elégedetten a tulaj, aztán megjegyzi: mindjárt kezdődik a műsor, addig bemutat az este másik két szereplőjének.

Cyber boogie

- Ti léptek fel Mónikával? - megjelenésem nem váltott ki felfokozott izgalmat a hosszú, szőke hajú párból. A rockzenész külsejű, körszakállas srác szótlanul figyel. Végül a vékony, bőrmelltartós lány válaszol: - Igen, de csak ezen a helyen szereplünk együtt. Nekünk saját show-nk van. Mi vagyunk Jill és John.

John latex dzsekije nyikorgott volna, ha megmozdul, de csak ült, mint valami underground rockbuddha. - Erotic Cyber Trance - jegyezi meg halkan. - Aha - bólogatok. Jill elmosolyodik: - Ez a neve a stílusunknak. Mi találtuk fel, fél éve.

Elképesztően hosszú ujjai közé fog egy cigarettát. - Ilyen show nincs máshol a világon.

- Ez az electric boogie kemény vonulata. Úgy mozgok benne, mint egy robot. És erotikával kevertük a stílust - John elhallgat egy pillanatra, aztán kiböki: -Londoni cuccokban csináljuk.

- Igen, a ruhák Londonból valók, eredeti fétisruhák. Onnan hozattuk. De a show az egyedi, fél éve mutatjuk be. Robot show, John úgy hívja.

- Fél éve táncoltok?

- Nyolc éve táncolok. Erotikus táncos vagyok - Jill szinte nem is hozzám beszél, párja rezzenéstelen arcát nézi, mosolyog. - John meg rockzenész volt. Én voltam a menedzsere.

- Te fél éve táncolsz? - beszélek John arcához.

- Tizenhat éve vagyok robot - nyikorog egyet a latex dzseki. Néhány másodpercig elmélázom ezen az információn, Jill zökkent ki. - Engem szexuálisan vonz, hogy ő robot - suttogja, és megsimogatja a fiú kezét.

- Májusban lesz az esküvőnk.

A hosszú ujjak körbefutnak John mozdulatlan karján. - Robot-esküvő lesz. Itt a Clanban. Mindenki eljön, aki számít. Sztárok, dominák, transzvesztiták, hírességek. És egy kis robot hozza majd be a jegygyűrűnket. John öccse. Fiatal, de olyan szép, mint John. A kedvesem.

Asztaltánc

Carlo biztosan diplomázott belépésből. Felvágódik az ajtó, mindenfelől üdvözlik, már vörösbor van a kezében, és fennhangon meséli, miként tett szert váratlanul egy autóra az imént. Vette. A kulcsmondatokat előadja olaszul is.

Sajátos természetességgel mozog öltözékében, ami egyébként az Ez a divat szerkesztőségében garantált sokkos rohamot eredményezne: hosszú Napóleon zubbonyához aranyszín szatén nadrágot és színben harmonizáló cipőt választott. Copfos frizurájának sötét színét fehér horgolt sapkája emeli ki.

A cserzett bőrű alak vezetésével vonulunk át a másik terembe, hogy megtekintsük a show-t. A hangulat inkább baráti, mint forró: Mónika és Jill klasszikus table dance-t prezentálnak, kedvesek, mosolyognak, szeretik egymást, a füstgép aktív. Leghátul, a hangfalak mellett Johnt pillantom meg: mosolyog.

Hajnal van, az egyik újságíró, Mónika és a légiós sajtóközleményt fogalmaznak: - Non-stop szeretkezés amatőrökkel, én értem, de ezt így nem írhatom le.

A karikás szemű, öltönyös újságíró a hajába túr. - Írd, hogy fétisesküvő is lesz - derül fel Mónika - Londoni ruhákban!