A mozdulat mint alkotás

Magyar Narancs: Egy interjúdban említetted, hogy amit a kamerák előtt csinálsz, az "inkább alkotás, mint szex". A szexjelenetekben mennyire tudod saját magadat adni, és mennyire dolgoznak a klisék?

Michelle Wild: Vannak klisék, de igyekszem ragaszkodni ahhoz a szerephez, amit magában a filmben, vagy ahogy mi nevezzük, a komédiában játszom. Amikor van egy aranyos kis diáklány, aki eltéved a szertárban, akkor nem játszhatom a dívát: nem vághatom földhöz a szertáros bácsit, nem erőszakolhatom meg. Azt akkor kell, amikor tényleg én vagyok a 40 körüli ünnepelt díva, és betéved az öltözőmbe a kis tizen-huszonéves rajongó. Akkor tényleg feltörlöm vele a padlót, és darabokra szedem. A rendező egyébként pontosan megmondja, hogy mit csináljunk, és akkor van csak elengedve a póráz, ha profibb emberek dolgoznak együtt.

MN: A tiéd el van engedve?

MW: Az utóbbi hónapokban Kovi (Kovács István rendező, producer - M. G.) már rám bízta a szerepeket a szexjelenetekben. De ilyenkor is a kamerának kell megfelelni. Azt kell mutatnunk, amit a kamera és a rendező látni akar.

MN: A tested egy adottság, de mit lehet ehhez hozzátenni? Mi abban az alkotás, ha még azt is a rendező mondja meg, hogyan nyúljatok egymáshoz, és milyen sebességgel zakatoljatok?

MW: Egy mozdulatban. Abban, ahogy a gerincedet éppen megfeszíted vagy ellazítod. Vagy egy kéztartásban. A kéz nagyon fontos, egy kézmozdulattal át lehet vezetni a kamerát a lábadtól a fejedig. De a fiú kezét is végig tudja kísérni a kamera a lányon, vagy a száját, ahogy csókolgatja a nőt. Vannak képek, amiket nagyon szeretek, például amikor a lánynak az arcát veszik, és egy hátranézéssel utal arra, hogy a lényeg mögötte történik. A kamera a néző érdeklődését követve mozog, elindul hátra, a lány pedig viszszafordítja fejét.

MN: Megbeszélitek ezt előre?

MW: Nem, mégis nagyon jól működik. Alapjelekkel kommunikálunk, de mindenki tudja, mi az, amit a kamera mutatni akar róla. Ez egy közös játék, de nagyon nagy munka is. Sokszor volt, hogy az egész stáb kompletten kiborult a stressztől, de azért a vége mégis mindig az, hogy megéri.

MN: Előfordul, hogy valakivel nem megy a munka?

MW: Volt, akiről a pillantása, a testalkata alapján többet sejtettem. Mégsem sikerült felszabadultan játszani, érzéki dolgokat mutatni, csak azt, hogy mi itt most reszelünk.

MN: Érezted valaha is, hogy sikerült a filmbéli partnert annyira felizgatnod, hogy a kamera előtti szex megtelt valami spontán erotikus tartalommal?

MW: Igen, szerencsére volt ilyen. Van, aki már nagyon régóta űzi ezt a szakmát. Belegondoltam, úristen, ez a pasas már hány nőn túl van, és mit tudhatnék még mutatni neki, amivel könnyíthetnék a dolgán, hogy tudjunk dolgozni. Amikor láttam, hogy hatással vagyok rá, és mint nő tudok valamit adni, akkor büszke voltam, hogy igen, nem akármilyen egy vagyok a százezerből, akikkel dolgozott.

MN: Mennyire zavar, ha olyasmit kell csinálni a filmben, amit magadtól soha nem csinálnál? Felteszem, a magánéletben nem öltözöl be szigorú, szemüveges-kontyos tanárnőnek, hogy egy hatalmas dildót nyalogass?

MW: De csak azért nem, mert nincs rá lehetőségem. Szeretem, hogy a filmjeimben elég sok mindent ki lehet próbálni, ki lehet élni teljesen rizikómentesen, hiszen itt az emberi kapcsolatokat nem sérti ez a dolog. Igen, voltam egyszer tanár néni, és jól is esett.

MN: Milyen érzés az, hogy akik megismernek és integetnek az utcán, minden porcikádat ismerik?

MW: "riási kihívás ennyi embernek megfelelni. Van egy csomó ember, aki vagy azt mondja, hogy jó vagyok, vagy azt, hogy nem, és ez számít. Egyébként érdekes, hogy sokan nem is tudják, hogy nézek ki. Sokan azt a kevés filmet sem látták, ami itthon van. És sosem tudom, hogy ki tudja, és ki nem.

MN: A szakirodalom szerint azért nézünk pornót, hogy a szexuális fantáziánkat frissítsük, hogy lássunk egy gyönyörű nőt, férfit, izgalmas vagy extravagáns együttlétet.

MW: Ez az elvárás véresen komoly, de azért közelebb vagyunk a szórakoztatóiparhoz. Ez egy könnyű műfaj, de vigyázni kell, mit dugunk az emberek orra elé, mert a pornó nem ugyanarra való, mint amit az ember a magánéletben csinál. Csak megmutatja, mi az, amit érzünk, miközben tesszük, amit teszünk. És világosban történik. Egészen más, ha az ember sötétben van, amikor még a szemét is becsukja, hogy csak az érzelmeire figyeljen. Nagyon más, és megcsinálni is más. A filmben az kell, hogy az ember kikapcsoljon, és olyan partnert kapjon a rendezőtől - mert mindig a rendező választ -, akivel meg tudják egymást becsülni pár órában, és meg kell mutatni, hogy szeretik egymást, ezt hajlandóak a brahi kedvéért megosztani másokkal is.

MN: Mi az, ami számodra igazán fontos a pornóban?

MW: Sok embert ismerek, többnyire a barátaimat, akik panaszkodnak, hogy nem igazán jó nekik az a pornófilm, ami ma Magyarországon készül. Mert úgy gondolják, hogy rendben, nőcit akarnak látni, de nem gumibabát vagy egy elszállt agyú nőt, hanem olyat, aki meghozza azt a döntést, hogy igenis megmutat magából valamit testileg és lelkileg is. És ha sikerül, akkor az lenyűgözi a nézőt. Mert a döntés, a bátorság lenyűgöző tud lenni.

Miklósi Gábor

Forrás: Magyar Narancs

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!