Páratlan

2001.05.10. 17:23
A közelmúltban jelentkezett a TV2-n Stahl Judit új műsorral. A hölgy - mielőtt a Tények bemondónője lett - rendező szakon végzett a Filmművészeti Főiskolán. Jó sokára kapott lehetőséget saját beszélgetős műsor készítésére, majd a Páratlant halálraítélt időpontra, éjfélre tették.
Az embernek az az érzése, hogy a menedzserek nincsenek kellő bizalommal Stahl Judit iránt: bizonyára túl jó, túl elmélyült volt a Páratlan a kereskedelmi tévébe. Hiszen nemzetközi ösztöndíjakat, - többek közt BBC-díjat - nyert szakemberről van szó. Plusz beindult a női paranoia: biztos mert csaj. Előre Stahl Juditért! Aztán megnéztem a Páratlant.

Esélytelen. Sub Bass Monster házatájára látogatunk el, kicsit kérdőjeles, miért, hiszen az átlag médiaáldozat lassan jobban ismeri Gyulafirátótot, mint a saját utcáját. De biztos most új szemszögből, több vágóképpel, tyúkkal, szomszéddal. Ehhez képest összesen úgy öten szólalnak meg. Szabolcs erős öt percet kap. A legtöbb idő - na kire? - az általános iskolás osztályfőnökre jut, aki nem nézett ki semmit a csávóból, kicsi volt meg nyamvadt. (Nem tudom, ezeket klónozzák? Gondolom, annak idején melegen ajánlotta anyukának, hogy adják a gyereket vízvezetékszerelőnek. ) Leginkább ő marad meg a nézőben, ahogy élénken bizonygatja, Szabolcs csak egy macskajancsi.

Stahl Juditnak egy nullhipotézise van a témával kapcsolatban: hogy Sub Bass Monster egy mesebeli királyfi, aki elindult és meghódította a világot. Ebbe kapaszkodva moderálja végig a műsort. Hiszen olyan mesés, hogy valaki az Osztyapenkón túlról - hát még faluról - karriert csinál. Ez leképezése az egészséges Váci utcai világképnek: a fővároson kívül mindenki olyan paraszt, hogy szédül a betonon, és az egész ország egy préri, kivéve balra lent, ott a Balaton, oda jár a Koós vitorlázni, meg azon túl játszik szegény Gryllus Dorka Kaposváron.

Várnánk, hogy hagyja végre a klisét, és kezdjünk el ismerkedni Sub Bass Monster valódi világval: ekkor a műsor sutty, befejeződik. Félóra ment el az életünkből a királyfizással. A Páratlan a vizuális oldaltól válik igazán kábeltévéssé. A képek túlfényezettek, mint egy dögös Csuka Mónika-klip. A vágásoknál Forró Nyomon-villámlások figyelnek be. "Jó az anyag, Juditkám, csak tegyünk bele harminc-negyven villámlást." A hab a tortára akkor került fel, mikor Judit a családdal sötétben, egy alulról megvilágított asztal körül beszélget. Pedig egy nagymama természetes fénynél sem bántja senkinek a szemét, csak túl valódi lenne, az meg kit érdekel. A Páratlan receptje tehát: veszünk egy off-témát, keményen kérdezgetünk irreleváns dolgokat, és mindezt totál keresett, "kisképzős" képekben mutatjuk be.

Friderikusz Sándor, aki szintén hangoztatja kitűnő szakmai képességeit és perfekcionalizmusát, jelenleg gyerekekkel hülyöng, 1983-as díszletek közt. A másik fény az éjszakában, Geszti a Gesztiméterrel nemrég interkontinentális méretű bukást produkált. Talán a kereskedelmi tévé közege von gyököt az IQ-ból náluk és Stahl Juditnál.