Magilla Gorilla, a félárva jószág

Gyermekkoromban a szakaszos működésű egyesen kívül a Novi Sad volt az egyetlen rajzfilmforrásom, aki látta, azóta sem felejti el ahogy a szolidan speedezett Pimpa "U pomocs! U pomocs!" kiáltásokkal lehagyja a pöttyeit, és tovatűnik a jugoszláv föld sárga homokján.

Magyar népmesék A szocializmus winamp-pluginja

Amit itthonról, és a táborból kaptunk, az sem volt kevésbé minőségi: Kockásfülű nyúl, No megállj csak!, Mirmurr, Mazsola, Futrinka utca, Füles mackó, Cirbolya és Borbolya, megannyi ékkövei a gyermekek idegi terhelhetőségét vizsgáló szocialista tudománynak. Mert valljuk be, a Varjúdombi mesék nem az ötévesek mókuskrémen szocializálódott tömegeit ringatta álomba, inkább az öntudatra ébredő huszonévesek frusztrációit hozta felszínre paranoid/skizoid/szuicid történeteivel. (Bizonyíték: Magyar Narancs, Fidesz, Schmuck Andor, stb.) Mondjak még? Ott van a már említett Futrinka utca, vagy a hitchcocki nonplusultra: a Szekrénymesék.

Ebbe a korántsem állóvízbe csapott bele szívlapáttal az a reformista kultúrimportőr, aki először képernyőre engedte a "Frédi és Bénit" (aka Flintstones), és még az is csak a zseniális Romhányi József szövegével lett élvezhető. Viszont megtört a jég, a kapitalista mismásolók rajzfilmjei is beférkőztek a tévémaci spájzába, megjelent a mesékben a nyíltan vállalt erőszak és a nyíltan vállalt humor.

100% pure dekadencia

Azt már rengetegen leírták, hogy a Tom és Jerry rosszabb, mint egy bélhorrorfilm, de mutasson nekem valaki vasalódeszkával agyonvert, megfagyasztott, majd széjjelrobbantott gyereket. Szóval nem volt rosszabb ez sem, mint az elődök, csak lényegesen nagyobb volt az addikció veszélye. Anyuék vendégségben, a gyerekek meg a falu egyetlen videója előtt éppen harmadszorra tekerik vissza a szarránézett T&J kazettát, megvan?

Maci Laci, Foxi Maxi (Csákányi Lászlóóóúúúúúú), Magilla Gorilla, majd Csacska Macska, a Jetson család, Scooby Doo és Jonny Quest, ezt mind ettől a két úriembertől kaptuk az arcunkba, akiknek a neve William Hanna és Joseph Barbera. Moon azt mondja, hogy ő mindig azt hitte, a Hanna-Barbera két nőt takar, a többiek inkább egy nőre és egy férfire, vagy egy négerre és egy fehérre gyanakodtak. (A gyermekeknek is kellett az az icipici misztikum, ha már nem nézhették a Twin Peakset.)

Nehéz megítélni ennyi év távlatából, hogy ki győzött a Varjúdombi mesék vs. Foxi Maxi csatában, de a generációmban nem bizonyítható, hogy emelkedett a tömeggyilkos zombik aránya, pánikbeteg bevásárókocsitologatók annál inkább vannak, de ez meg kit zavar? Kösz William, de Halász Judit meg szomorúan szép. Részemről döntetlen, és részvétem a családnak, tényleg.

A szerző nem szociológus.