Tartsd a szemed a lyukas zoknin!

2003.01.20. 01:38
Mai online-interjúalanyunk, kedves emberek, különös szerzet. Nem keveredett milliárdos korrupciós ügyekbe, nem szokta hangosan zsidózni és/vagy kommunistázni konkurenseit/kollégáit (vagy legalábbis nem tudunk róla), nem evezte át egy szál trappista sajtba öltözve a Góbi sivatagot, nem feküdt le Torgyán Józseffel, nem vett feleségül nála százkilencven évvel fiatalabb transzvesztita sztriptíztáncosnőt, akivel nem pózolt egy férfimagazin címlapján, nem gyűjt használt tangabugyikat (legalábbis nem tudunk arról, hogy gyűjtene), mellbősége sem számottevő, sőt a góllövőlistán sem találjuk a nevét. Garaczi László író - meglepő módon - ír csupán, néha könyvei jelennek meg, drámáit játsszák a színházak. Tessenek kérdezni!
Garaczi László mifelénk inkább csak Garacilaci, egyrészt mert olyan jó szó ez, mintha Geszti Péter találta volna ki, másrészt, mert még egy sorát sem olvastuk, akikor már tudtuk, kicsoda ő, láttuk a nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének minden fontosabb underground megmozdulásán, az Á-ban, a Blue Boxban, a Bolsevitában, a Zanzibárban, ott ült a legsúlyosabb régi teás arcok (vegyi vacogók) között, mint egy eltévedt gimnazista, mert Garacilaci valahogy mindig éppen tizenöt évesnek néz ki.

Garaczi László
Született: 1956. július 17., Budapest.
Író, költő, drámaíró, műfordító.

Megjelent munkái:
Plasztik (novellák) Magvető, 1985
A terület visszafoglalása a madaraktól (versek) Magvető, 1986
Tartsd a szemed a kígyón! (vegyes) Holnap, 1989
Nincs alvás! (novellák) Pesti Szalon, 1992
Bálnák tánca (három színpadi játék) Pesti Szalon, 1994
Mintha élnél (Egy lemúr vallomásai 1.) (regény) Jelenkor, 1995
Pompásan buszozunk! (Egy lemúr vallomásai 2.) (regény) Jelenkor, 1998
Az olyanok mint te (drámák) Jelenkor, 2000
Nevetnek az angyalok (47 bagatell) Jelenkor, 2002

Először Vécsi Tibi üvöltötte valahol az FMK környékén éjjel kettő körül, hogy tartsam a szemem a kígyón, és hogy a Garacilaci egy darab nagyon nagy isten, márpedig Vécsi Tibi amatőr színész volt, amellet, hogy őrült, tehát tudta, hogy mit beszél. Esterházy is ugyanerre volt szíves fölhívni a figyelmet egy rövid, méltató írásban, úgyhogy nem volt mese, tartani a szemet, és ez a szem (szám) láthatta, amit látnia kellett: Garaczi a mi emberünk.

A mienk, mert otthonosan (papucsban, mackóban, atlétában) mozgunk szövegeiben, az Esterházy utáni (posztmodern a négyzeten) prózában, ami líra inkább, persze, nem mintha nem volna mindegy, nem dráma, na, pedig az; aztán, mert ismerjük a dörgést, a szövegekben hányódó figurákat (rémlik, mintha látnánk), és ismerjük a nyelvet, a nyelvtörmeléket, a morénát, amelyet kiváj az altalajból, és sodor magával a szépirodalom. Értjük a viccet. Garaczi vicces szerző.

És kapaszkodunk erősen, mindhiába, nem lehet bírni műveltségtempót, Garaczink egyformán penge csattanó maszlagban és Moliére-ben, habszifonban és Máraiban, punkban és Derridában. Így záródik ki Garacziból vagyis Garaczi jelentős részéből a késő-kádárkori politoxikoszubkulturában járatlan literátus, és ugyanígy az alulművelt (de fölül buta), ritkás fogazatú dzsanki. Nem tűnik életképes üzleti modellnek.

És Garaczi mégis működik, jönnek a könyvek, a díjak, a drámák játszódnak a színházakban.

Hogy még egy kis internetes kapocson (linken) is erőlködjünk: Garaczi megosztott első díjat kapott az Origo online irodalmi pályázatán, azóta is készülő művének (Metaxa) részleteivel.

Tavaly ősszel jött ki könyve utoljára, Nevetnek az angyalok címmel. Kamukönyv igazából, itt-ott (újságokban, folyóiratokban) megjelent írásokat gyűjt össze. Esszék, glosszák, publicisztikák, tanulmányszerűek, viccek. Élvezetes kis izék. Idézhetünk belőle egy internetest (Kalandorok emailjenek!):

(_)

"Egy felmérés szerint az emberiség legfontosabb találmánya a kerék és a lőpor óta az internet. Kicsit persze kijózanító, hogy az amcsi katonák csak akkor passzolták le a kütyüt, mikor a kommunizmus berogyott, és állítólag akkor is csak azért, mert az újabb, titkos fejlesztések viszonylatában az Internet elavult ócskasággá vált, a NASA-, CIA- és egyéb specialisták ezerrel előbb tartanak, mintegy a jövőben röpködnek, onnan néznek vissza rám, az idiótára, aki internetezik, vagyis a lyukas zoknijával beszélget. Egy hacker haverom szerint, akit a netről ismerek, és bejárogat katonai adattárakba, az amerikai tábornokok az afganisztáni háborúban már pupillával mozgatták a kurzort, vagyis akár megkötözve vagy merev-részegen is ki tudták adni a napiparancsot. Hamarosan a chipeket élő sejtek váltják fel, a biokomputer gyorsabb és olcsóbb, és az illetőnek nem is kell tudnia, hogy kromoszómái a nemzetbiztonságot szolgálják, nagy áttörés zajlott le az anyagszerkezet-remix és a teletranszportáció terén is, egy klinker-téglából pillanat alatt húslevest vagy női kalapot csinálnak, és átmobilozzák a Föld túloldalára vagy fotonizálva kilövik a világűrbe. Bizony, könnyen lehet, hogy mindannyian csak egy Civilizáció nevű program digitális pontocskái vagyunk á la Matrix. Legalábbis a haver szerint.

(_)

Én pedig ülök a gép előtt, dolgozom és játszom és istennek érzem magam, aki rosszul ebédelt."

Kedves emberek, tartsák szemüket a képernyőn, kérdezzenek ezerrel, Garaczilaci ma délután három órától válaszol!