A bálna és a csőcselék
Valahol az Isten háta mögötti fekete-szürke kisvárosban hallgatagon fenyegető emberek gyülekeznek egy Hercegnek nevezett népbolondító Bálna-Cirkusz előtt. A városban titkos szenvedélyek dúlnak, eluralkodik a félelem, és a tömeg pusztító csőcselékké válik…
Bikácsy Gergely (ugyelet@mail.index.hu)
2001. február 1., csütörtök 20:27
|
Egy naiv és bután jóindulatú postásfiú
|
Tarr Béla keserű és illúziótlan világában semmire sincs óvodásoknak is könnyen érthető magyarázat. Új filmje Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvéből készült, és megintcsak lappangó rejtélyekkel van tele. A filmben egy naiv és bután jóindulatú postásfiú kíséri el a nézőt az álmos, de egyre fenyegetőbben ébredező kisváros utcáin és terein. Fiktív útifilm, de a belső utak filmje, titkukat hallgatagon vagy fecsegőn őrző emberek bensejébe és a semmibe - mondhatnánk. Túl patetikus ez a mondat, márpedig Tarr Béla filmje most sem patetikus, ahogyan a Sátántangó sem volt az. Roppant feszültség sugárzik a fekete-fehér képsorokból, a gyűlölködésekkel teli emberi kisszerűségek feleselnek itt a kisvárosi és természeti táj végtelen, letaglózó közönyével. Nincsen remény.
A Werckmeister-harmoniák lepusztult, fapadlós kocsmában indul, ahol valaki a világegyetem, a bolygórendszerek törvényeiről tart mozgásszínházba illő illusztrált előadást. Lomha emberek forognak egymás körül, értelmetlenül, mint valami őrületbe zuhant pantomim hagymázos rémálmában. Aki látott már Tarr Béla filmet, a Kárhozatot vagy a Sátántangót, ismeri ezt a kocsmatáncot, szűkölő izgalommal merül bele ebbe a furcsa világba, s jól sejti, hogy a kuriózumok (titokzatos nyomorék, szárazföldi bálna, lincselésparancsok) csak addig látszanak kuriózumnak, amíg fel nem sejlik mögöttük mindennapi életünk szánalmas „harmóniája”. A kisvárosi figurák jelentéktelen percemberkék és valamiképpen mégis soktitkú, súlyos életű hősök. Még gondolkodni tudó is akad köztük: ő a legtehetetlenebb. Kiváló német színészek adnak formát nekik, minden minutumban együtt lélegeznek a rendezővel.
A hatalmas téren gyülekező tömeg menetelve indul gyilkolni. Nem tudják, miért, de teszik. A film leghosszabb és legemlékezetesebb képsora e néma menetelés, e gépies és irgalmatlan lincseléssorozat hideglelős képsora. Jelképes világszínházként egy sokfolyosós, nagy kórházba jutunk, ahol nyomorult halálraszántak vegetálnak, értelmetlennek látszó haláltusájukat a komoran néma lincselők talán csak megkönnyítik… Aztán ennek is vége, és mint a tömegek görcsbefúló lázadása után szokott, megjelennek a harckocsik, „helyreáll a rend”. A postásfiút a város szélén hatalmas harci helikopter veszi üldözőbe, ismét és ismét feléje repül. Vagy mégsem ő a célpont? Minden függőben marad, itt már nem történhet semmi, csak az értelem esélyei csökkentek. Mi is történt, mi végre történt? Naiv hősünk egyszer besurrant a csodabálnához, s látta a hatalmas állat tágranyitott szemét. Talán csak ez a mesebeli szem tudja a dolgok értelmét. Tarr Béla kamerája szigorú, részvétet talán alig ismerő tanú, de láttatni képes a titkolnivaló dolgokat. A többi már a mi dolgunk…
Werckmeister-harmóniák, színes magyar film, 145 perc, 2000
Rendező: Tarr Béla
Író: Krasznahorkai László
Forgatókönyvíró: Krasznahorkai László , Tarr Béla
Zeneszerző: Víg Mihály
Operatőr: Medvigy Gábor
Szereplő(k):
Lars Rudolph
Peter Fitz
Hanna Schygulla
Derzsi János
Dzsoko Roszics
Pécsi Ildikó
Lázár Kati
az
oldal tetejére
|