Szőke kóla, barna kóla

Világjáró olvasóink az Indexen megjelent gagyikóla-teszt után egészen megdöbbentő helyekről küldtek egzotikus kólákat, hogy számunkra is kiderüljön: nem csak Óbudán tudnak félelmetes ízeket keverni az élelmiszeripar nagy tréfamesterei. Amikor már elég bőségesre duzzadt a készlet - a hűtőben Kelet és Nyugat, Üzbegisztán és Skócia nyújtotta egymás felé ragacsos kezét -, riportereink elővették a párás oldalú flaskákat és dobozokat, majd kultúraközi utazásra indultak, hogy megtalálják, ami összeköt és ami elválaszt minket, kólaivókat, szerte a világban.

Első állomás: Anglia, Marks & Spencer Cola-03

Klikk a képre!

Kalandtúránkat hol máshol kezdhettük volna, mint az egykor oly fényes birodalom szívében, egy igazi patinás kereskedőcég saját márkás kólájával. A Marks & Spencer 03-asának már a csomagolása igazi élmény. Modern, visszafogott dizájn, ahol még a hozzávalók listája is tipográfiai remekmű. Nem is érti az ember, hogy minek ennyi szellemi erőfeszítés egy nálunk eléggé alantasnak számító műfajban.

Finoman kólás illat és arisztokratikusan íztelen beltartalom fogadta az M & S decens palackját felnyitó társaságot. Az első korty lenyelése után nem sokkal egészen enyhe mellékíz jelentkezett. Mintha egy kellemes ebéd után a faborítású, hűvös szalonban elrágcsáltuk volna egy ősi, poros családi okirat sarkát. "Az íze leginkább egy gumigyár mellett csörgedező hegyi patakéra emlékeztet" - mondta Szabó Zoli, amivel lényegében ugyanerre a szintetikusan klasszikus érzésre utalt.

Második állomás: Bosznia, Sky Cola

A szolid élvezetek és a ráció földjéről merész ugrással a bosnyák hegyek közé szökkentünk, hogy gondolatban egy kies csúcson állva ízlelhessük meg az eredeti amerikai ízzel kecsegtető Sky-t. Az eurokonform gagyikóla-csomagolást viselő termék szívbemarkoló édesítőszerízzel jelentkezik, majd a roham lecsengése után valami olyan érzés jelentkezik, ami másképpen rossz, mint bármelyik hazai fajtáé. Mit mond erről Balkán-szakértőnk, Király András? " A horvátok és a szerbek által egyaránt maguknak követelt balkánszocialista kólautánzat, a Cokta koppintása, megfűszerezve bosnyák öntudattal. A háborús éhínség emlékére fakéregaromát kevertek hozzá." Fakéreg? Abban az összes tesztelő egyetértett, hogy valami olyan természetközeli anyag jelenléte sejthető a Sky-ban, amit a hazai álkólákhoz nem szoktak hozzákeverni. Talán az a vizionárius kollégánk járt a legközelebb a valósághoz, aki ezt jegyezte föl: "Az első korty után felsejlik a valóság: a rozsdás gyárépület, ahol egy kopott üstben cukorszirup, gumicsizma és némi kartonpapír hozzáadásával főzik az amerikai ízeket."

Harmadik állomás: Skócia, Karibbean Kola

A lázongó hegyvidékről a ködös Felföldre reppentünk ezután, hogy a fanyarnak képzelt skót aromák ízlelgetése helyett nagy meglepetésünkre vadul erotikus kalandba cseppenjünk. A Glasgow-ban vízbe, cukorba, citromsavba, E 150 d-be, aromába és E 211-be álmodott karibi ital első kortyának lenyelése után úgy éreztem magam, mint aki egy jó mély nyelves csókot kapott egy százkilós, vidám, fekete asszonytól, aki az aktus előtt vaníliás krémtúrót evett. Ennek a meghökkentő fantáziaitalnak már az illata elsöprő: egyszerre idézte fel az ótátrafüredi tónál ivott rumos puncsot, és azt a nehéz, bár igen vidám időszakot, amikor Barcelonában Imolával egy erős vegyszer segítségével ki kellett irtanunk a bolhákat az ágyunkból. A mellettem kóstoló Zoltán úgy érezte magát, mintha orron vágták volna "egy méretes rumos-marcipános tortával". Az alapvetően rumos-vaníliás ital utóízei annyira gazdagok, hogy csak úgy repkedtek a hasonlatok: kókuszgolyó, Xanax, mazsola. Aztán régen tapasztalt egységbe kovácsolt minket a jókedvű, de intenzív hányinger.

Negyedik állomás: Anglia, Premier Cola

A szextől elpilledve megelégedtünk egy kis szomszédolással, és azonmód felpattintottunk a választék első dobozos tagját, a Szabadság-szobor fejével díszített Premiert, amelyet lelkes olvasónk szintén egy Marks & Spencerben vásárolt. A külsőleg és belsőleg egyformán Amerika-központú ital dohos sekrestyeillatával egyértelműen az Újvilág szigorúan vallásos gyökereire utal. A Premier kólaillatú, egyáltalán nem kelletlen ital, de szürkeségével - külpolitikai szakírónk szerint - "nem sok jót árul el a világ vezető katonai és gazdasági hatalmáról".

Ötödik állomás: Anglia, Organic Cola

A brit felhozatal utolsó tagja még a Karibbean Kola döbbenetes harsányságát is képes volt elhalványítani. Az Organic a műanyagevő fogyasztói társadalom arcába dobott kesztyű: a termék ugyanis kizárólag természetes, növényi alapanyagokból próbálja rekonstruálni a kólaérzést. Hiába azonban az alma- és citromlé, a kukoricaszirup, a malátakivonat és a valódi afrikai kóladió, az ezekből összeálló domináns ízre összes tesztelőnk - ilyen még sosem fordult elő - ugyanazt vágta rá: gyomorsav. A hastájat ért brutális kalapácsütés után a bátor riporterek vérmérsékletüknek megfelelő hevességgel szidták a new ageseket meg a környezetvédőket, illetve össze-vissza tántorogtak az asztal körül. Aztán jöttek a víziók, a futószalag előtt ülő, és a lassan elhaladó tálakba köpködő asszonyoktól a kék bálnával pofonvágott greenpeace-esekig. Az Organic fogyasztásának velejárója az igazságtalanul sarkos véleményalkotás, így importálását különösen a hazai felsőoktatási intézmények politológiai szakjainak ajánljuk.

Hatodik állomás: Üzbegisztán, Nazarbek Cola

A nyugati végekről merész kanyarral Közép-Ázsiáig ugrottunk, hogy magunkhoz vehessük körképünk talán legegzotikusabb darabját, amelyet olvasónk, Nagy Marcell egyenesen Taskentből hozott haza. A klasszikus szörpös üveg, ferdén felragasztott kis címke és a kezdetleges dizájn mind azt ígérték, hogy a kólának itt valamilyen egészen egyedi feldolgozásával fogunk találkozni. És tényleg. Az ismeretlen üzbég élelmiszeripari mérnök szellemesen oldotta meg azt, amit mások drága vegyelemzéssel, sőt akár konkrét ipari kémkedéssel igyekeznek elintézni. Fogott egy veder vizet, egy marék citrompótlót és némi barna színezőt, majd a hozzávalókat jól összerázta egy vájdlingban. Az eredmény ahhoz képest, amit várni lehetett, kifejezetten kellemes.

Nagy Marcell a Nazarbekről A Nazarbek Cola fantázianevű nektárra az üzbég fõváros, Taskent egyik teázójában bukkantunk, amint az asztal közepére kirakva illette magát egy üveg uránzöld almalé és némi mangószörp társaságában. Mindhárom csábított, de csakis a legjobb és leghitelesebb gyõzhetett: a kóla. [...] Azonnal beleszerettünk: nem csupán jól csengõ neve és macisan barnás, szennyvíztisztítók ülepítõ medencéjére emlékeztetõ színe miatt, hanem azért is, mert elképzeltük, milyen örömmel fogyaszthatja ezt az italt munkájában megfáradván maga az üzbég nép. Ebben az országban sikerült életünk legrosszabb sörét innunk (örökíttessék meg a neve: Pulsar), és itt még a gyári csomagolású Coca-Colának is sokszor cukorral kevert döglöttveréb-íze van. Világos hát, hogy ebben a vonatkoztatási rendszerben a Nazarbek Colának előkelő hely jut, annyira, hogy méltán megemlíthetnénk a modern Üzbegisztán szimbólumai között, melyek - egy ismeretlen festõ Taskentben látható alkotása szerint - a következõk: szoptató anya, a hófödte hegyek alján huncutul bekacsintó tank ágyúcsöve, néhány léghajó, egy kevés tűzijáték, az üzbég alkotmány papírkötésben, és persze maga Iszlam Karimov elnök úr, az egykori pártfőtitkár, aki félrecsúszott nyakkendőjében révedez, míg bal karja eltűnik a felhők mögött: hát nem olyan, mintha titokban maga is egy üveg Nazarbeket tartana? Persze nem lenne korrekt, ha nem tennénk hozzá, hogy Üzbegisztán az egyik legszebb, legérdekesebb és legbarátságosabb hely a Földön (bár ez utóbbi a rendõrségrõl nem mondható el).

Hetedik állomás: Ukrajna, Cola

Kackiás fehér sasfejjel utal az amerikai példaképre az ukrán Cola címkéje. A nagy keleti országban a jelek szerint nem osztoznak a nyugati marketingesek brand- és márkanév-imádatában. A kupak levétele után brutálisan savanyú illat figyelmeztet arra, hogy férfias termékkel lesz dolgunk. Valóban. A Cola méltó emléket állít azoknak a rettenthetetlen ukrán mérnököknek, akik oly naggyá tették az egykori szovjet tagállam műtrágyaiparát. Az illat az összes tesztelőben vegyipari képzeteket keltett. Közel-keleti szakértőnk mosatlan szájú olajbányászokra, filmkritikusunk az exportból visszamaradt kaucsuklabdák kreatív újrahasznosítására gyanakodott. A gégét pajkosan megcsavaró íz sérült hámréteget és nagy kérdőjeleket hagy maga után. Vajon mire szánhatták ezt az elegyet? Legjobb tippünk (a magas nitrogéntartalom miatt) az, hogy növényi tápoldatnak.

Nyolcadik Állomás: Törökország, Cola Turka

Útunk utolsó állomása - nem mentesen némi szimbolikától - az Európa és Ázsia határán egyre ügyesebben futballozó Törökország.A csinos dobozba töltött Ülker Cola Turka megkóstolása a következő vallomásra sarkallta külpolitikai riporterünket: "Be kell valljam, csalódtam. A törökök tudnak kólát gyártani." És ehhez legfeljebb annyit érdemes hozzátenni, ahogyan finnyás ízlésű filnkritikusunk kontrázott erre: "enyhén citromos, már-már üdítõ íz, ami bizonyítja, hogy a minaretek árnyékában is él még az amerikai szellem." Bizony, ez egy teljesen normális, kellemesen savanykás, pont kellően buborékos, igazi kóla, semmivel sem rosszabb bármelyik világmárkánál.

Az uniformizált világról vízionálók megnyugodhatnak egy kicsit: még az ördögi szimbólum, a kóla is egészen sokféle módon tud borzalmas lenni. Köszönjük üdítőital-rajongó olvasóink segítségét, és várjuk szerkesztőségünkbe az ugandai és lapp hamburgereket.