Egy csónakban Gazemberrel

[Délután háromkor találkozunk Leányfalun egy Duna-parti kiskocsmában, az interjút egy kis evezéssel dobjuk fel. Segítségünkre van Erika is, Waszlavik Gazember vokalistája, sofőre és asszisztense is, ő ad kölcsön kenut is.]

Hogyan ismerkedtél össze a Kossuth tériekkel?

Dél körül a rádióban hallottam egy részletet a balatonőszödi beszédből. Hát elállt a lélegzetem. Utána hallottam, hogy a Kossuth téren emberek gyülekeznek. Ekkor tudtam, hogy nekem oda kell mennem. Nem voltak illúzióim a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban, de hogy valaki az országáról így nyilatkozzon!

Ott voltam olyan fél tízig. Utána volt a tévé ostroma, de nekem el kellett mennem. Egy leukémiások javára rendezett jótékonysági koncertnek voltam a fővédnöke, ennek a megbeszélése volt. A Hír tévén ott is néztük, mi történik.

Hogy született a Kossuth tér-induló?

Olyan felháborodás volt bennem, hogy két napig nem aludtam, hanem egyfolytában írtam egy indulót. Muszáj volt. Mondom, nekem erre zenét kell szereznem. Hát így született meg a Kossuth tér induló. De hála istennek több ilyen induló és himnusz született a téren. Jelentkezett is egy kiadó, hogy cédét adna ki a Kossuth térre született zenékből.

Nagyon sokféle embert láttunk a téren.

Igen. De ez nem is baj. Ugye, ez egy Hyde park. Ez volt a rendszere, meg most is az a rendszere, hogy ha valaki odajön és sorban áll, akkor mondhat beszédet, egy éneket, bármit.

Mi a Dunára terveztünk a Parlament elé egy igény szerint bővíthető mesterséges szigetet. Ezzel nem értenél egyet?

Elképzelhető, most legalábbis érzem ennek a létjogosultságát.

Nem kezd elülni a dolog? Mintha a spiritusz kezdene kifogyni a tüntetőkből.

Más formákat választ mindig ez az ellenállás. Szerintem amíg ez el nem éri a célját, addig... Én nem tekintem magyar miniszterelnöknek Gyurcsány Ferencet. Lehet, hogy jog szerint az, de nekem nem az. Ezt nem tudom elfogadni. Szerintem most ilyen erkölcsi hézag van. Nem joghézag, hanem erkölcsi hézag.

És október 23-án kint voltál az utcán?

A Fidesz-tüntetésen voltam. Két barátnőm mondta, hogy maradjunk. A Rákóczi úton voltunk este tízig, azon a vidéken pátyolgattam őket. Nem a frontvonal volt, de láttam, mi történik. A könnygázfelhők azért jöttek le oda elég rendesen.

És mit gondolsz az utcai harcosokról? Ha nem akcióznak, Gyurcsány talán már rég lemondott volna. Az értelmes társadalmi vitát jól háttérbe szorították a sportemberek, már bocsánat a kifejezésért.

Nem tudom. Egyelőre lehet, hogy elfedi. De nyilván nem vagyunk egyformák, azonos temperamentumúak, nagyon sok színképvonalon folyik ez a harc. Ugyanakkor azt azért látni kell, ha nincs a televízió ostroma, ami nyilván egy forradalmi esemény, akkor lehet, hogy ez az egész folyamat nem indul el. Vannak olyan pillanatok a történelemben, amikor forradalmat kell csinálni.

És most forradalom van?

Lehet vitatkozni, hogy kinek az, kinek nem az, vagy ki hogyan értelmezi. Nincs két olyan hely meg időpont a világon, amikor ugyanazt jelentené a szó.

Jó, de te definiálhatod.

Én forradalomnak nevezem. Egyetértek azzal is, hogy ez többnyire vagy zömében erkölcsi forradalom. Emellett kulturális és információs kitörés is. Rengeteg ember ír, összeszedi a gondolatait, a Kossuth tér tulajdonképpen egy szabadegyetem.

Felsorolnál pár példát, amit ott tanultál?

Zenészekkel játszottam együtt, a moldvai zenébe például többször belefolytam, és sokat tanultam.

És a nem zenészektől?

Nagyon sokat. Rájöttem például, hogy milyen rossz szónok vagyok.

Nemcsak zenéltél?

Egyszer megszólaltam. A szovjet emlékmű kapcsán mondtam el, hogy mit gondolok, mi erről a nézetem. Én dolgozom katonai hagyományőrzőkkel is, nálunk is van egy olyan álláspont, hogy a halott katonát mindenképpen megilleti bizonyos katonai tiszteletadás. A Szabadság téri emlékművel kapcsolatban azt kell átgondolnunk, hogy 45-öt sem tartja mindenki felszabadulásnak Magyarországon, de különösen 49 és 56 az, ami után az emlékműnek ott nincs helye, hisz 56 a magyar szabadság eltiprásáról szól, ami a felszabadítás ellenkezője. Mint katonai tiszteletadást jelző emlékművet egy másik helyen kellene megépíteni.

Hova tennéd?

Nem tudom. Ezen tényleg gondolkozni kell. Valamelyik utódállam követsége elé vagy bárhova.

És azzal egyetértesz, hogy a turulos emlékművet vissza kéne tenni a Szabadság térre?

Gondolkodni kell, hogy pontosan mi kerül oda. Alapvetően egy hosszútávon beigazolódott magyar szabadságeszményt, értékeket kifejező emlékműre lenne szükség. Egyébként egy külföldi tévének, egy "abszurd" rákérdezésre válaszolva bizonyos iróniával kifejtettem egy abszurd megoldást is. Amerika önmagát a szabadság népének tartja, és a Szabadság téren van a követsége is. Mellette van egy idejétmúlt felszabadítási emlékmű. Tegyük melléjük a világ összes szabadságideáját, és akkor kiderül, hogy a magyar Szabadság tér egy perdöntő hely a világ szabadságeszményeinek az áradatában. Tessék egy kínai vagy egy afrikai szabadságjelképet is odatenni. Lesz ami mára csak idézőjelben érvényes. Ha idézőjelben lenne a jelenlegi szovjet emlékmű egy ilyen kontextusban, akkor akár maradhatna is.

Két nagyobbfajta idézőjel felépítése nem olyan agresszív lépés, mint nekimenni az emlékműnek.

De ez inkább olyan újhullámos, alternatív megoldás lenne.

Molnár Tamás úgy beszélt a Kossuth tériekről, hogy ők tulajdonképpen egy szubkultúra.

Minden a világon szubkultúra. Ami jól működik, ami szervesen működik, az azt jelenti, hogy valaminek a része vagyok, tehát valami szub vagyok, vannak is határaim, meg nem is a környező világ felé. A világon nincsen olyan, hogy valami teljesen egyetemes legyen és globális. A globalizmus attól nem élő, mert nem követi a természetnek ezt a szerves tagozódását.

Semmiben nem hiszel, ami univerzális?

Nagyon egyszerű példát mondok, a maastrichti alapelvek, meg mondjuk a tőke, a pénz, a munkaerő szabad mozgása. Ez a homogén birodalmi struktúra nem életképes, mert nem hasonlít a természetre. Erről nekem Konrad Lorenznek az a képe jut eszembe, amikor leírja, hogy ha megnézünk egy rákos sejtet és egy élő sejtet, és megnézünk egy mai metropoliszt és egy falut, akkor nagyon érdekes hasonlóságot találunk. A mikroszkóp alatt a rákos sejt teljesen egynemű, homogén struktúrájú, egy metropoliszban pedig teljesen egyforma betonkockákat látok. Ugyanaz a két kép. Ezzel szemben az élő sejt nagyon differenciált, van benne sejtmag meg ilyen-olyan részek, mint a falunak a főtere, a templom, a piac. Tehát különböző dolgok tudnak együttműködni. És van egy sejthatár körülöttük, ami félig áteresztő, tehát van is határa meg nincs is. Ami szerves, az így működik. Nincs határtalan átjárás meg maastrichti alapelvek meg ilyesmi. Nem, az élő anyagra ez nem jellemző.

Elemzel nekünk verset? Az indulóban van ez a sor: "itt dobbant a föld szíve, most is ide született le az igazság". Kifejtenéd ezt prózában?

Ez egy gyakori kép, Dobogókő Magyarországon van.

Most akkor Dobogókőn vagy Budapesten van az igazság?

Itt van Magyarországon. A buddhisták tudják, hogy a világ szívcsakrája itt van ezen a helyen. Szokták is mondani, hogy a mai világban a szívnek jött el az ideje, és ennek a helynek van jelentősége. Itt kell lépni a mai világban.

A "most is ide született le az igazság"? Ez olyan keresztényül hangzik.

Itt megint egy ősi, mitikus tudásra gondoltam. Ami a Csontváry-képen meg van festve, az égig érő fa, a teremtő erő földi megnyilatkozásának a helye. Az igazság, a tudás itt jön át. Ez benne van például Szőke István versében, hogy a "tudás népe".

Nekünk van egy ilyen lehetőségünk és kötelességünk a világban, a tudás népének, az igazság népének kell lennünk. Nagyon hétköznapi értelemben is meg lehet ebből fogalmazni annyit, hogy a magyar rendkívül kreatív nép. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a kultúra akkor magasabb vagy alacsonyabb vagy bármi, hanem pontosan megvan a helye a világban, és megvan a sorsa és a feladata, ahogy a többi kultúrának.

A sámánkodást komolyan vetted valamikor vagy végig iróniával csináltad?

Világéletemben szerettem szarkasztikus meg ironikus lenni. A Kossuth tér-indulónál egy kicsit nehéz is volt a helyzetem, mert ez a dolog, ugye, nem arról szól. De ebbe is belevittem csipetnyi iróniát, és szerintem nem baj, mert az egy tartalék. Akinek van iróniája, annak még van tartaléka, még nem játszotta ki minden kártyáját.

Menjünk el egy kicsit utópiába! Hogyan nézne ki Kárpátország, miután lerázta helytartóit?

Az a kérdés, hogy egyáltalán le tudja-e rázni? Magyarország mindig két nagy kultúra határán élt, katonailag, közigazgatásilag is, hol ide, hol oda tartozott, mindig valamelyik beleharapott. Ötszáz éve nincs olyan, hogy Magyarországon független legyen. Ez egy nehéz hely. Egy erősebb Közép-Európára lenne szükség.

Mitől kell függetlennek lenni? EU-tól, globalizmustól?

Ha a dolgot visszájáról nézem, akkor lehet csak így föltenni a kérdést. De tényleg ez az egyik oldala. Ha azt érzem, hogy itt van a világ közepe, akkor vagyok független, és akkor megy minden jól. Ha azt érzem, ahogy írja a Biblia, és talán az ökológiai kiskátéban is benne van, hogy "edd annak a földnek a gyümölcsét, ahol élsz". Az a legfontosabb, hogy helyben oldódjanak meg a dolgok.

Mennyi idődet köti le a forradalmi turnézás, hiszen elég sokat lépsz fel vidéken.

Sokat, hoz viszont rengeteg kapcsolatot is. Nagyon sok jó emberrel találkozom, teljesen más a közönség, mint akiknek játszani szoktam. Eleve az, hogy Pitti Katalinnal jártam le. Ő egy mélyen vallásos operaénekes, és teljesen más zenei világot hoz, de ott is megvoltak a közös pontok. Miskolcon a Szent István szobor tövében voltunk, és eszembe jutott, hogy én tudom az Ó, Szent István dicsértesséket, és azt is eljátszottuk.

Te harmonikáztál?

Igen. Én egy elég nyitott ember vagyok, elég zárt is. A kettőt valahogy arányba kell hozni. Ezen a hangszeren már régóta kísérletezem. A harmonika nem egy autentikus népzenei hangszer. Megpróbálom a különböző tájegységek karakterét, amit a népzenészek tudnak, megcsinálni harmonikán.

A szintetizátort ejtetted?

Nem, szintetizátoron ugyanúgy játszom, mint harmonikán, csak hát az nem annyira virtuóz hangszer. Nincsenek olyan lehetőségei, más szempontból viszont meg több van. Zenekarszerűbb, de a finom kifejezésekre ott a harmonika, azt lehet rángatni, annak dinamikája van, ellenütemben lehet húzni, vagy élesen rásegíteni. A zenei mikrovilág nagyon fontos, egy népkaraktert vagy tájegységi karaktert meg lehet adni vele.

A szintetizátortól viszont a számaidnak mindig volt egy ilyen popos jellegzetessége.

Ez így van. Mindig használtam az elektronikát, mert azt látom a tágabb világban is, a mai algériai műzenétől a balkániig, hogy nem abban gondolkoznak, hogy csak egy hangszerelés lehetséges. Minden hangszert mozgatnak. A lényeg, hogy annak a népléleknek megfeleljen, ami őket jellemzi.

Szólóalbumod várható?

Nem hiszem. Hosszú ideje nem írtam számot, mert mindig fellépek. A dalok azért gyűlnek. Néha fel is rakok az internetre egy-egy új számot. De nem adom ki.

Azt hogy csinálod, hogy mindig dögös csajok vesznek körül a színpadon?

Nem tudom... A fellépők, a művészek mindig tudnak ilyen fortélyokat. Egész életük azzal telik, hogy hogyan csapják be a világot, ki tudják ők magukat subickolni. Ráadásul mindig akkor tűnnek el sminkelni, amikor kezdődik a koncert. A távolság meg a fény megszépíti őket, sokszor az emberek csak gondolják, hogy ezek a nők olyan szépek. Sokszor csak olyan szépek, mint én.

Semmi kifogásod az internetes zeneletöltés ellen?

Nincs.

Mit olvasol most?

Hamvas Bélát néha. Nyáron nagyon sok borfaluban voltam, A bor filozófiáját többször is átnéztem. Egyébként nem olvasok sokat, nem kell sok könyv. Hamvas maga írja, hogy elég száz könyvet elolvasni. Még sok is.

A Hamvas nálad hányadik a százból?

Nehéz ezt megmondani... meg hogy egyáltalán benne van-e a százban...

(Készítették: Király András, Kovács Ádám, Nagy László, Tamás Bence Gáspár)