Ron Jeremy, a pornókirály

Ron Jeremy

Rendkívül szórakoztató figura, mintha a népmesék és rajzfilmek világából vagy a Rózsaszín párducból lépett volna elő. Legtöbb kollégáját azonnal feledjük, és csak - amennyiben a pályán maradnak - sokadszorra ismerjük fel, ám Ron képe már az első látásra rögzül emlékezetünkben. Alacsony, pocakos, szőrös, könnyebb átugorni, mint körbeszaladni, de (netán kompenzáció gyanánt): ő az anális szex legyőzhetetlen bajnoka. "Doctor Sodo" - olvashattuk egy méltatásban. Mert, ahol kell, ott azért igencsak óriásra nőtt. (Az ősrégi népi bölcselet szerint: kis ember nagy bottal jár.) Tény, nem léphet John Holmes nyomdokába, ám - míg Mr. 36 centimétert civilben a kutya se bámulta meg az utcán, addig - Jeremy után mindenki megfordul.

Már tizenöt évesen, egy iskolai nyári táborozás során, arra a különös tényre lett figyelmes, hogy képes megcsókolni férfiúi ékességét. A legenda szerint rögvest felhívta a papát, normális-é ez így. "Nem" - hangzott a válasz - "Tartsd titokban!" Eltitkolta... Míg egy szép napon úgy döntött, hogy még sincs mit titkolnia, hisz nincsenek sokan, kik orálisan önkielégítenek. (Francia performer, Piotr Stanislas ugrik be, valamikor a nyolcvanas évek végéről: ül a vonaton, barátcsuhában, snitt. Közelkép, nadrág, slicc vidéken, dudorodik, snitt. Közelkép: a művész feje, lehajol, és... Egyre dinamikusabb mozdulatok.)

Időtlen idők óta ténykedik a szakmában

Ron Qeensben (New York City) nőtt fel, sokadik generációs értelmiségi család sarja, főként ügyvédek és orvosok a felmenők. A mama a CIA kötelékében dolgozott, a papa - többek között - radarokat fejlesztett. Csemetéjük egyetemet végzett, szellemi fogyatékosokat okított, aztán - talán égi sugallatra - az XXX mellett voksolt.

Számtalan opusban tündökölt, a nyolcvanas és kilencvenes évek legszebb dámáit döntötte ágynak (főként hátulról), egy csomó videót rendezett, Hollywood is felfigyelt rá: a "hagyományos" moziban szintén gyakran megcsillantotta tehetségét. Szmokingban, csokornyakkendőben, fehér ingben, ceremóniamesterként ő vezényelte le Annabel Chong 1995-ös gang-bang világcsúcsát... Hibátlanul. (Volt már gang-bang tapasztalata.) Kedvenc saját filmje a Fascination, minden idők numero uno pornódarabjának a Devil in Miss Jonest tartja. Scott J. Gill dokumentumfilmet (Pornstar: The Legend of Ron Jeremy) forgatott róla. A rendező a modernkori kék mozi legeredetibb, legizgalmasabb egyéniségének tartja. Az ötlet Los Angeles egyik bárjában született, számos világsztár ücsörgött ott, Ron is, az arra járó tinik viszont csak őt ostromolták aláírásért, mintha senki más híresség nem lett volna jelen...

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb hölgyek bolondulnak érte

"Színész és performer vagyok" - állítja a hős. "Műveimben egy karaktert, a Ron Jeremy-karaktert próbálom megformálni." És sikerrel teszi. Amúgy nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik. Imád sokat és jókat enni, szereti a pénzt, a nőket, de dobogója első két fokára a kulináris örömöket és az anyagiakat helyezi. Elítéli a szakmát ócsárló hajdanvolt pornódívákat, például Traci Lordst vagy Linda Lovelace-t. Különösen Tracinek rója fel, hogy noha kritizál, de jelen dicsősége főként múltjának, nevének köszönhető. S ha már annyira kritizál, akkor miért nem bújt egy másik pszeudó mögé?

A Jeremy-kultusz titka, Scott J. Gill szerint: "Ron majdnem úgy, csak egy kicsit rosszabbul néz ki, mint az átlag amerikai férfi. Ez teszi híressé. Azt akarjuk látni, hogy a ronda csávók magukévá teszik a legszebb nőket." Antihős, anti-pornósztár. A megtestesült pornó-önreflexió.