Hogyan ne írjunk önéletrajzot?
Önéletrajzot egyszerű írni, mert mindenki ismeri saját korábbi tevékenységét, csak papírra kell vetni, gondolhatná a pályázni szándékozó az első próbálkozás előtt. Önéletrajzot azonban nem könnyű írni, sok helyen el lehet rontani. Hogy ne élesben fizesse meg a pályakezdő a tanulópénzt, tanácsadók, fejvadászok tapasztalatai alapján összefoglaltuk, milyen buktatók várnak a cv-k szerzőire.
()
2003. június 5., csütörtök 13:08
1. Ne
összefüggő, prózában írt önéletrajzot adjunk le
kézírással!
Ugyan 1990 előtt ez volt a szokás,
mára az amerikai típusú táblázatos önéletrajz terjedt el, és
lett általánosan elfogadott. A pályázók több mint kilencven
százaléka ezt a típust használja.
2. Ne legyünk túl
rövidek!
Az iskolák és a munkahelyek nevének
egyszerű felsorolásával ugyan időt nyerünk, ám kudarcunk
szinte garantált. A fél oldalas lakonikus iromány gyorsan
átfutható, de szinte biztosan nem hozza meg a személyzetis
kedvét ahhoz, hogy behívja a pályázót az irodájába. Az iskola
és a munkahely neve ugyanis önmagában nem sok mindent mond a
pályázóról.
Az iskolánál a tanulmányi verseny
eredményei, a szakköri tevékenység, a diploma minősítése, a
szakdolgozat témája vihet színt az életrajzba.
A
szakmai múltnál a korábbi munkahelyen végzett pozíció, az
esetleges beosztottak száma, a projektekben való részvétel, a
cégnek hozott számszerűsíthető haszon a siker jelzőszáma.
3. Ne legyünk túl hosszúak!
A stációk
túlzott részletezése azzal a veszéllyel jár, hogy a
személyzetis nem látja meg a lényeget. Egy felmérés szerint a
hr-munkatárs fél percet szán egy önéletrajz tanulmányozására,
gyakran a második oldalra pillantást sem vet. Nehezen
képzelhető el, hogy a harmadik vagy negyedik oldalig eljut, ha
ilyen hosszúságban foglaltuk össze szakmai múltunkat. A
szakértők javaslata, hogy két oldalnál ne legyen hosszabb a
cv, a legutóbbi munkahely még az első oldalra férjen ki.
4. Ne legyünk aránytalanok!
Az
önéletrajz egyik leggyakoribb buktatója a lényegtelen
események részletezése és a valójában lényegesek elnagyolása,
vagy kihagyása. A szabadidős tevékenység nem képezheti a cv
magját, ahogyan a legrégebbi munkahely sem kerülhet előtérbe a
legutóbbival szemben.
5. Ne vétsünk betű- és
helyesírási hibát!
Nincs bosszantóbb, mint rosszul
leírni iskoláink, munkahelyeink nevét, vagy durva helyesírási
hibákkal csökkenteni esélyeinket. Az ilyen hibák a
figyelmetlenség, a hanyagság, többszöri ismétlődés esetén
pedig a műveletlenség látszatát keltik az önéletrajz
olvasójában. Ajánlatos helyesírás-ellenőrző programmal
átnézetni a cv-t, vagy esetleg néhány kérdéses szóalakról
mások véleményét kikérni.
6. Ne legyen a szöveg egy
nagy massza!
Ügyeljünk az áttekinthetőségre, a jól
strukturáltságra. Egy-egy egység között hagyjunk ki szünetet,
a címet pedig vastag betűvel szedjük. Nem javasolt azonban a
túl "csicsás" külső, a középkori kódexeket idéző betűtípusok,
iniciálék. Az Arial és a Times New Roman a két leggyakoribb
betűtípus az önéletrajzban, betűméretre pedig a 13-as.
7. Ne pongyolán írjunk a nyelvtudásról!
Nem mond sokat a pályázó nyelvtudásáról, ha csak a
tanult idegen nyelv nevét veti papírra. Sok helyen a
"társalgási" és a "tárgyalási" jelzővel írják körül tudásukat
anélkül, hogy tisztában lennének a kettő közötti különbséggel.
Előbbi alapfokú, utóbbi erős közép-, de inkább
felsőfokú vizsgaszintnek felel meg. Érdemes ideírni a letett
nyelvvizsga fajtáját, fokát, az esetleges nyelvterületen
eltöltött évek számát. Ha írásbeli és szóbeli idegen nyelvi
képességünk között nagy a különbség, jelezhetjük, melyik az
erős oldalunk.
8. Ne tömjénezzük magunkat!
Az önéletrajz műfaja a tények száraz összefoglalásában
rejlik. Patetikus szavakra, a pályázó személyiségének
kifejtésére itt nincs mód. A leírt eredmények úgyis minősítik
az ember munkáját. A superman, vagy superwoman image egyrészt
nehezen hihető, másrészt sokszor visszatetszést kelt.
A kísérőlevélben lehet utalni arra, hogy miért tartja
magát alkalmasnak az ember, de ekkor is ügyeljünk a
mértékletességre. A személyes interjún úgyis sok minden
kiderül.
Ahol ingadozik a megítélés:
1. Kronológia
Valaki a régmúltból a
közelmúltba tartó önéletrajzra esküszik (Nyugat-Európában ez a
divat), az amerikai minta viszont a legutóbbi eseménnyel
kezdődik és a legrégebbi történés felé tart.
2.
Fénykép
Itt is kétféle vélemény fogalmazódik meg.
Amerikában a diszkrimináció gyanújának az elkerülése érdekében
nem fűznek képet a cv-hez, Nyugat-Európában viszont sok helyen
igen. A magyar tanácsadók is megosztottak a kérdésben. Valaki
nem tartja a cv szerves részének, mert egy rossz nyomtatóval
kinyomtatva még a pályázó hátrányára is válhat. Más
fejvadászok egy mosolygós képben előnyt látnak és ajánlják.
3. Aláírás
A papírformában leadott
életrajzot a szokás szerint aláírják, az Interneten
elküldöttet nem, mivel a beszkennelt aláírás fölöslegesen
növelné a fájl méretét, és nehezebben kezelhetővé tenné a
pályázati anyagot.
4. Iskola vagy
munkatapasztalat
Avagy melyik álljon előbb? Az
amerikai minta és az EU sablonja a szakmai tapasztalatot
helyezi előre, az iskolát utána, viszont nem hibás az iskolát
előrébb venni, ahogyan például az Németországban szokás.
az
oldal tetejére
|