Nobel-díj az információs közgazdaságtan kidolgozóinak

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia bejelentése szerint a három közgazdász a modern információs közgazdaságtan alapjainak lefektetéséért nyerte el az elismerést. George Akerlof, Michael Spence és Joseph Stiglitz elméletet dolgozott ki arra, hogy mi történik a piacon, ha annak egyik szereplője több információval rendelkezik, mint más szereplők - áll az akadémia indoklásában.

Akerlof 1962-ben végzett a Yale-en, majd a Massachusetts Institute of Technology diákjaként szerzett PhD-t. Tanított a Harvardon, jelenleg a Berkeley egyetem professzora. Akerlof társszerkesztője az Economics and Politics, a Quarterly Journal of Economics és a Journal of Economic Behavior and Organization című folyóiratoknak. 1995-96-ban az Amerikai Közgazdasági Társaság (American Economic Association) alelnöke, majd a Nemzeti Közgazdaságtani Kutatóintézet (National Bureau of Economic Research) igazgatója. 2000-ben a zürichi, 2001-ben az antwerpeni egyetem avatta díszdoktorrá.

Akerlof legfontosabbnak tartott újítása, hogy új nézőpontot alkalmazott a közgazdaságtanban: elmélete olyan szociológiai, szociálpszichológiai kategóriákat emel át a közgazdaságtanba, mint az identitás, norma, ideáltípus, referenciacsoport. Ezek a kategóriák létfontosságúnak bizonyultak a közgazdaságtan egy sor tudományterületén.

Nem mondhatták rá, hogy primitív kapitalizmusellenes lenne

Stiglitz 1999 novemberéig a Világbank vezető közgazdásza volt, ám ekkor otthagyta állását, hogy szabadabban fejthesse ki kritikus véleményét a pénzintézetről és a Nemzetközi Valutaalapról. A neves tudóra azonban szüksége volt a szervezetnek, így James Wolfensohn elnök tanácsadója maradt. A nézetkülönbségek azonban megmaradtak, így 2000. tavaszán mégis megváltak Stiglitztől. Az IMF és a Világbank nehezen viselte, hogy a gyenge intellektuális alapokon álló antiglobalizációs mozgalom aktivistái egyre többször hivatkoztak a támadhatatlan pedigréjű Stiglitzre, aki a Stanford Egyetem professzora volt és korábban Clinton elnök gazdasági tanácsadó testületét vezette a nagy amerikai gazdasági fellendülés idején.

Nem akart sokkolni

A közgazdász kritikája főként az IMF és a Világbank közös "sokkterápiás" receptjét érte, amely a világbanki kölcsönöket az állami támogatások lenyirbálásához, a közszolgáltatók privatizációjához, kamatemeléshez, a nemzeti gazdaságok megnyitásához és az olcsó export növeléséhez kötötte.

Spence és az e-commerce

A. Michael Spence diákkorában grand slam-et csinált a neves amerikai és brit egyetemeken: először elvégezte a Princeton filozófia szakát majd megkapta a Rhodes ösztöndíjat. Következő fokozatait már Oxfordban és a Harvardon szerezte, az utóbbi közgazdaságtani Ph.D. volt. Később tanított a Stanfordon majd a Harvardon, ahol egy ideig a közgazdasági tanszék vezetője volt, majd dékán. Az utóbbi években elkapta az IT-láz: többek mellett e-kereskedelmi kurzust is vezetett az egyetemen.