További Magyar cikkek
Ha nagylelkűek vagyunk, 41, ha szőrösszívűek, 43 év alatt jutott el a balatoni autópályának induló M7-es odáig, hogy tényleg balatoni autópálya legyen. Az első, még M1-essel közös városi szakaszát 1964-ben adták át, az első önálló szakaszt, a Martonvásárig vezető fél pályát autóútként 1966-ban. Akkor az 530 millió forintba került, a 2004 óta elkészült öt szakasz darabonként 44, 65, 62, 36 és 76, összesen tehát 283 milliárd forintba (bár ebbe már beleszámoltuk azt a Nagykanizsát elkerülő 14 kilométert is, amit augusztus végén adnak át).
A költségrekordot természetesen a most átadott 14,2 kilométer tartja, benne a maga 1872 méteres nagy, valamint a további 300 és 168 méteres kis völgyhídjával. A nagy viadukt 41,5 milliárdot, a három híd együtt mintegy 43 milliárdot kóstált, de a sztrádaszakaszt felavató Kóka János szerint ennyit – fejenként minden magyar állampolgártól 8000 forintot – megért a beruházás.
Feloldották a legszűkebb keresztmetszetet
A miniszter azt mondta, hogy az M7-es átadásával a kelet-nyugati közlekedés legszűkebb keresztmetszetét oldották fel. Vagyis még nem teljesen, hiszen várat magára a bedőlt Viadom által elkezdett – és most konzorciumi társai, az osztrák Porr és leányvállalata által épített – Balatonkeresztúr-Nagykanizsa szakasz átadása, amit 2008 májusára ígérnek. Szintén nincs még kész a nagykanizsai elkerülőnek számító 14 kilométer, aminek csak egy részét adták át tavaly. Augusztus 24-én viszont azt is forgalomba helyezik, így akkortól negyven kilométer híján autópálya vezet az Adriára.
Kóka arról is beszélt az avatáson, hogy a monumentalitás csodálói szerint a műszaki nagyság szimbóluma ez a híd, mások szerint viszont az intézményes pazarlásé. Felidézte, hogy 15 éven keresztül öt kormány kereste a legjobb megoldást, és végül a legmegbízhatóbb szerkezetű híd készült el. Valójában azonban már a hetvenes években is készültek tervek a Zamárdi-Balatonszárszó szakasz megépítésére, 1996-ban pedig már építési engedélyes terv is volt. Pénz viszont nem, így a beruházás elkezdése 47 tervváltozat elkészítése után 2004-re csúszott.
Eredetileg, még az Orbán-kormány idején egy acélszerkezetű hidat tervezett ide a Vegyépszer és a Ganz párosa, ám 2002 tavaszán a cégek visszaléptek a szerződéskötéstől. A későbbi közbeszerzési tenderen egy olcsóbb betonhidas megoldással nyert a Hídépítő és a Strabag alkotta konzorcium, amellyel 2004 májusában írták alá a kivitelezői szerződést. Az eredeti megállapodás szerint 2006 novemberére kellett volna elkészülnie, de át kellett dolgozni a terveket – 35 méteres dombok helyett két új pillért építettek be, mert az stabilabb –, az átadás így csúszott a mostani időpontra.
Száguldás benzinkút nélkül
Az autópálya-szakasz völgyhidas részén 110 kilométer/órás sebességkorlátozás lesz, leállósávok viszont nem. A kivitelezők szerint a szalagkorlát olyan erős, hogy annak egy telerakott kamiont is meg kell tartania – hogy ez valóban így lesz-e, reméljük, a 3 százalékos lejtésű viadukt szolid kis kanyarulata ellenére nem hamar derül ki. A teljes sztrádaszakasz matricás lesz, de csak szerda éjféltől, vagyis az első órákban még ingyen autópályázhat, aki csak ezt a szakaszt akarja kipróbálni.
Míg azt nem lehet pontosan tudni, mennyire is biztonságos a 88 méteres legmagasabb pillérrel megépített, 23,8 méter széles viadukt, azt igen, hogy a Balaton déli partján tankolni nem tudunk (legalábbis nem a sztrádán). Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szerdán kiadott közleménye szerint később Balatonlellénél és Balatonkersztúrnál épül komplex pihenőhely, míg tankolási lehetőség az autópályán legközelebb a már üzemelő szakaszon, a 95-ös kilométernél, a Sóstói pihenőhelyen van.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
