"Szia! Érdekes a blogod, miközben olvasom egyszerre vagyok szomorú és helyeslő. Hogy az arányok ne nagyon romoljanak, nem tervezel írni egy posztot valamiféle megoldásról is?
Azt tudod (vagy tudni véled), hogy mi a gond a világgal és a benne élő emberekkel (férfiakkal és[...] Bővebben!Tovább »
Igazság szerint most érzem azt hogy már nem bánt a dolog. Ma szinte már eszembe sem jutott, és csak nemrég döbbentem rá hogy jééé nem is gondoltam ma rá :D:D Csakhát jó lenne beújítani valami csajszit, mert már kedvem lenne szeretgélni valakit :P
De ami ennél is fontosabb, hogy Sid, felejts el azt hogy egyfolytában magadat ócsárolod folyamatosan. pl: félénk vagyok, semmi sem sikerül..........
Ha ezeket hajtogatod folyamatosan akkor ilyenné is válsz!!!!!
Kezdd el szépen befejezni azt hogy magadról rosszat írsz, ez nem a te hibád, nem kell elfelejteni rögtön a lányt, de inkább azokat mondogast magadnak (kijelentő módban) hogy minden sikerül, nyitott vagyok az emberekre, jól érzem magam.... (lényeg az hogy még véletlenül se azt mondjad hogy nem vagyok félénk....mert az agyad a nem szót nem érzékeli rendesen.) Csak jókat mondj magadról, és minél többször amikor úgy érzed magad alatt vagy...addig amíg meg nem nyugszol.
hidd el ez segít, de az nem ha folyamatosan magadat ócsárolod!!! Te igenis jó ember vagy aki tele van érzelmekkel!!
Na, pont ezen változtatna egy ilyen belépő. Első lépésként mondjuk szedd össze magad erre a feladatra. Még van kb. 1 hónapod, nem? Nőt meg tutira ismersz, nem kell, hogy a sulidból legyen. Az sem baj, ha kicsit idősebb, jól játsza, hogy oda van érted, de azért ne virítson róla, hogy bérnő.
Nem. Első nap menj be egy csajjal. Az majd helyrerak, hidd el! Nem az a lényeg, hogy becsajozz, hanem hogy azt mutasd, becsajoztál, túl vagy rajta, stb. És túl is leszel rajta.
De ha egész nap együtt vagyunk, akkor hogy mennék más csajjal? Amikor elöttem van, látom, letörten nem csajozom, meg nem is menne, amúgysem vagyok egy nagy csajozó, első barátnőm volt, őt is csak az isten tudja hogy tudtam meghódítani...
Nem irtál semmiről, ami kicsit is jó lett volna, szóval semmi fontosat nem vesztettél, sőt. A suliba meg menj egy másik csajjal, és minden helyre kerül, leginkább az önbecsülésed. :)
Nos, azóta megint összejöttünk, de nem tartott sokáig sajnos, valamit elrontottam, kb tudom is mit sajnos... Pont 1 hónapja történt, feljött Nyíregyről, Bryan Adams koncertre mentünk, másnap meg szakított. Hogy utálja ezt a koszos várost, ideges ha meglát, és otthon isteni neki a barátaival. Ki voltam, de annyira azért nem. Viszont azóta egyre rosszabb. 1 hónap eltelt, és még nem javulás van, hanem egyre jobban depressziósabb vagyok. Nem bírom elfogadni hogy nincs többé... Ja és suliban minden nap együtt leszünk az órákon, ott lesz előttem, látni fogom, nem tudom hogy fog menni, ha látatlanban is kínoz... Ma írt mailt, hogy mizu velem. Megnéztem ezután iwiwjét, és látom hogy a még pár napja rajta levő közös kép eltűnt, és már az is ott van hogy kapcsolatban. Ekkora szétestem. Pedig tegnap már kifejezetten jó napom volt, de ez nagyon betett... Csal ülök és nézek ki a fejemből, és közben idegbeteg vagyok... Semmi sem érdekel, csak ülök, megy az idő.. Klassz. Jól megszivtam, remélem sosem leszek megint olyan hülye hogy ennyire megszeretek valakit.. Hát, megérte végülis, az az idő amit együtt töltöttünk, életem legszebb időszaka volt, de ez ami utána jött.. Áh, kilátástalan vagyok egyenlőre...
hát....sziasztok még új vagyok 2 hónap után.... szörnyen kivagyok. de majd lesz jobb is... én sírok két hónap után...más meg 4 év után de hát ez van ha az ember megszeret valakit ilyen gyorsan.... sajnos nah jó éjt mindekinek aki velem együtt virrasztana ... egyedül...
Bárcsak jót írhatnék ide, de sajnos nem tudok. Igazából azért írok, mert nem igazán tudom, mi lenne a helyes döntés. Biztosan többen éreztétek már azt a bizonyos se vele-se nélküle dolgot. Én 21 éves vagyok és 4 és fél éve vagyok együtt a párommal. Ő az első igazi szerelem nekem. És sajnos már egy ideje érzem hogy mégsem vagyunk talán egymáshoz valók és vhogy úgy érzem hogy lehet jobb lenne, ha véget érne, de egyszerűen annyira szeretem és kötődöm hozzá hogy képtelen vagyok véget vetni. Már volt hogy beszéltünk arról hogy szakítani kéne (pl ma is, mivel jol összevesztünk) de ő nem akarja hogy vége legyen. Ő nagyon hamar tulteszi magát azokon a dolgokon, amiken én nem, és már nem bírom tovább. Ráadásul ugyanaz a baráti társaságunk, együtt járunk nyaralni meg mindenhova és ez így még jobban nehezíti a helyzetet.
Ha vkinek van bármilyen jótanácsa, örömmel fogadom.
Tudod, ide jobb lenne ha mindenki csak az első felvonásról tudna beszámolni, méghozzá úgy hogy az élete végéig tart! Én pl saját magamról ide második felvonásos dolgot nem szeretnék írni. Épp ezért én örülök annak is ha vki ide a jót is megírja nem csak a rosszat, persze ha rosszat ír akkor igyekszünk segíteni, meg megnyugtatni kívülállóként...
Én bíztatnám azokat akik a jól alakultat ide le akarják írni tegyék meg... (főleg azok akik egykor ide írogattak, és ez okozott nekik némi megnyugvást)
Jaj, most néztem meg melyik hozzászólásomra is írtál!!!
Szóval az a fiú elméletileg még "megvan" de már 3 hete nem találkoztam vele, már bele is fáradtam, nem is érdekel. Főleg mert időközben összetalálkoztam vkivel, aki nagyon más, és akivel most nagyon boldog vagyok, és jól érzem magam vele.
Nem gondoltam volna, hogy jöhet vki, aki miatt feladom a lezáratlan előzőt, és aki annyira más, és annyira jó hogy nem tudok lemondani a vele való találkozásról! (még akkor sem ha az előzőnek még nem volt lehetőségem megmondani hogy ezt inkább hanyagoljuk....)
Na jó nem ömlengek, most azthiszem csak simán boldog leszek végre! :o)
Köszi, remélem így lesz, még mindig együtt vagyunk, most voltam lenn nála 5 napot vidéken. Olyan mintha semmi nem változna, ugyan úgy szeretjük egymást mint 3 hónapja pl, egyre erősebb a kapcsolatunk, lassan 6 hónapos lesz. Hát, ha netán valamiért vége lenne, nem tudom hogy mi lesz velem...
w8800 és beebite: Nem azért, de itt én vagyok az egyetlen aki még romantikus és megérti ezt a szegény fiút!?? Miért kell így lehurrogni???? Miért nem írhat ebbe a topic-ba, nekünk sem árt ha ilyesmit is olvasunk!!!!!!!!!!!??? Itt mindenkiből kihalt a jóérzés?????
sid1: Én személy szerint örülök neki, hogy megosztottad velünk a történetet, mert igenis jól esik a siránkozások között ilyen jó dolgokat is olvasni. Ettől mindig visszanyerem a hitemet!!!!!!!!!!!! Bár nagyon fiatal vagy még, én mégis remélem hogy ez sokáig fog tartani, és ha esetleg mégis külön válnátok később...akkor remélem nem sérülsz annyira lelkileg, mint amennyire engem viselt meg az első szerelmi csalódás! És igen, én hiszek benne, hogy akár életed végéig is lehet ő a párod....de ha mégsem, akkor is legyen ő a legszebb emlék!!!!!!!!
