Ha nagyon izé akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a
szőlő - mint gyümölcs jelképezi a Szent Szellem gyümölcseit
(a Galata 5-22 alapján: De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség. )
Ahogy nézem, ezek főleg az emberi kapcsolatokban megmutatkozó dolgok. A rókák pont ezeket az emberi kapcsolatokban kifejlődő gyümölcsöket próbálják elpusztítani, érdekes módon ráadásul akkor , amikor csak virágzik a szőlő, és még nincs is gyümölcse.
Nahát ezeket a rókákat kellene megfogni ahhoz, hogy kóser legyen
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak
Örülök, hogy végetért a bessz kettőtök között :) Abból amit írsz, úgy tűnik hogy a leányzó nagyon szeret, maximum néha önértékelési zavarai vannak. De az nem miattad van!!! Hajrá, szerintem jók a hosszú távú kilátásaitok is, csak Soha Ne Adjátok Fel!
Talán offtopic, de mégse, hisz én is szerelmes vagyok, de...
... Ő most épp foglalt. Egy olyan sráccal jár, akit többször visszautasított azelőtt. Aztán a fiú elmesélte neki hogy tetszik neki valaki más, és már nem is szereti. Két nap múlva együtt voltak. Most kb 2 hónapja tarthat a történet, állítólag minden tök jó meg OK (mondja a srác), az más kérdés hogy a lánynak mindig valami elfoglaltsága van és elég ritkán találkoznak. Az is zavarja néha, ha a fiú megfogja a kezét. Elég gyakran úgy tűnik nekem hogy semmi közük egymáshoz. Aztán elmennek sétálni, beszélgetnek egy órát, a lány kisírt szemekkel visszajön, és újra együtt vannak. Ez nem egyszer történt meg. A date instabilitásának feltűnő jeleit még sorolhatnám.
Mit a tapasztalatotok, lehet tartós egy ilyen kapcsolat? Hónapok, évek? Én 1x csináltam ezt végig pár éve, nálam kb 2 hónap volt a kifutása. Annak a történek persze már régen vége, csak úgy megemlítettem.
Visszatérve a jelenbe. Megpróbáltam elfelejteni Őt, de meglátom, beszélgetünk egy keveset, és újra teljesen bele vagyok zúgva. Ő meg annyira kedves és közvetlen ilyenkor. És annyira lelkesen tud néha egyetérteni velem, a kurrens barátjával szemben. De ez lényegtelen. Szóval ti mit tennétek a helyemben???
OFF on
Sziasztok! Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá, remélem nem haragszotok meg érte.
Szóval eszméletlenül becsülnivaló, hogy mennyire segítőkészek az emberek ebben a topic-ban! Amikor elolvastam a topic-nyitót, akkor biztos voltam benne, hogy egy-két kivételtől eltekintve csak a "nézz körül az utcán, találsz jobbat is!", meg a "lesz ez még így se" típusú hozzászólások jönnek majd, de nagyon kellemesen csalódtam. Szinte mindenki olyan hasznos tanácsokat adott, hogy még én is tudtam belőle tanulni, pedig azt hittem, hogy már tudom, hogy mit kell tennem hasonló helyzetben.
Na, nem foglalom tovább a helyet, mégegyszer örülök, hogy ilyen segítőkész és megértő emberkék ülnek a Törzsasztalnál!
OFF off
Szia SzTamás!
Borzasztóan megörültem, hoyg mielőtt kikapcsoltam volna a gépet, felfedeztem, hogy írtál. Irtó rendes tőled, hogy mindenkire reagáltál, le a kalappal. (Na ja, a maximalisták!)
Örülök, ha tudtunk(tam) segíteni, annak meg még jobban, hogy minden rendeződni látszik. Drukkolok nektek!
Ami az alakot illeti, csak tippeket akartam adni, lehet, hogy nem voltam elég világos. Szóval ha nekem a párom az alakomat dicséri, mire én közlöm vele, hogy úgysem hiszem el, mert elfogult, akkor persze (s ez természetes), tiltakozik. Ilyenkor azt szoktam neki mondani, hogyha én mondok neki hasonlókat, ő elhiszi? Általában a válasz az, hogy nem, de jól esik neki, mert tudja, hogy nem egy Adonisz. És ez az a pillanat, amikor megint én jövök, és mondhatom, hogy NA LÁTOD, EZZEL ÉN IS ÍGY VAGYOK!
De meg kell, hogy mondjam, tényleg jól esik nekem is a dícséret, de nem utasítanám el a jótündért, ha alakomat akarná átváltoztatni, habár, ki tudja...
remélem, így érthetőbb voltam.
Ha bármi van jó/rossz írj!
Inkább jó legyen!
Köszi, hogy ennyien osztottátok meg velem gondolataitokat. Jó érzés!
bagojj: Erre nem tudok mit válaszolni. Csak próbálkozok. Szóval tényleg sokkal jobb így a helyzetem, mintha nem lett volna Ő. És ezt azért éreztettem eddig is, és fogom is ezek után is.
Még azt is elmondom, hogy addig senki előtt, még a szüleim előtt sem tudtam -vagy nem akartam, nemtom- sírni. Ő előtte tudtam csak ezt az érzést kimutatni.
MarK: Az üzi végén ott lesz!
Xenike: Tényleg Ő a mindenem nekem is. Nem akartam bántani, ha bántottam volna. Ezt nem vettem észre. (Figyelem hiánya? Talán nem.)
Alak kérdés: Ő is mindig azt mondja, hogy azért mondom, mert elfogult vagyok. Háááááááááát, azért nem csak ez van.
A végét nem értettem. Ez kérdés vagy állítás (felkiáltás, felszólítás???) akart lenni? Így, hogy mindkettő, így nem értem. Ha kérdés, akkor szerintem nem fogja elhinni, eddig sem fogadta ezt el, ha állítod,.... akkor még próbálkozom. De ugyis mondom neki mindig.
bagojj (2): :o)) Ez szép volt. Erre megint nem tudok reagálni.
Xenike (2): Igen, soxor mondja, hogy nézd már , milyen jól néz ki ez meg az a lány! Csakhát engem nem érdekel, ha 1X Ő van nekem. Még a "haverjaimmal" sem hülyéskedek annyit, hogy : "Némmá, milyen jó nő!"
Ez is igaz lehet, mert Ő is mondja nekem, hogy ..... (szóval minden dicsérőt), pedig nem vagyok az az Adonis.
De jólesik nekem mindig. Őneki szerinted nem, pláne, ha szívből mondom?
Mr Spock: Nem voltál kőszívű. Habár pár dologban azért tényleg tévedtél. Neki a nagymamája halt meg tavaly - de Te ezt nem tudhattad -, és Ő is kiborult már mellettem emiatt.
De azt lehet, hogy eltaláltad, hogy Ő úgy érezte, hogy MIATTA sírtam el magam. Nem, nem így volt.
És már túltettem magam testvéremen, csak néha még előjönnek dolgok. De azért nem fogok ellene tenni semmit. De azt is éreztetni fogom vele, hogy nem Miatta. tanultam az eset(ek)ből.
bagojj (3): Szerencsére Idehaza nem nehéz szép lányokat látni! :o)
De! Amióta ismerem, sokkal kevésbé jegyzem meg , hogy hogy néz ki egy lány.
Sosem gondoltam Őt testvérnek, vagy másnak, mint barátnő, és nem is akarom , hogy helyettesítse a testvéremet.
Xenike (3): Nekem mindene tetszik. Nem csak a külseje! (külselye?)
bagojj (4): Hát igen, ezt én is mondtam Neki (Mármint hogy senki sem tökéletes).
De Ő maximalista. Nem baj, az nekem csak jó. Én is az vagyok.
vikoca: Talán azért ahhoz képest rendben vagyok, mint lehetnék.
Meg azért én foglalkozok mindenkinek a lelkiállapotával, az övével pedig pláne, mert úgy érzem, hogy ami az Ő problémája, akkor azt megoszthatja - nem kötelező - velem is.
Én így gondolom.
Bugi néni: Keresem én az egyéb szép dolgokat is, és lehetőleg vele.
Az lehet a probléma egyik oldala, hogy viszonylag sokat vállalok. ez régebbről maradt meg. Sajnos. És nem mindig tudok vele lenni, amikor mondjuk mind a ketten szeretnénk egymást látni, együtt lenni.
özv. Bármi Áronné: Hülye érzéketlen tuskó !
bagojj [ sokadik. :o) ] : Erre rájöttem magam is. Ezentúl sokkal több közös progi lesz. Király lesz!
Szóval még azt kell elmondanom, hogy asszem minden rendben már. Remélem, így is marad, és soha nem lesz ennél nagyobb baj. A részleteket nem mondom el - magán -, de sokat köszönhetek nektek, hozzászólásotokhoz. De egy hirtelen, talán vicces ötlet is bent volt.
Még1szer kösz!
De nagy baromságot írtál, már megbocsáss!
Egyfelől, teljesen más, ha valakinek volt egy testvére, vagy ha eleve egyke.
Másfelől, annak ellenére, hogy jól hangzik a pesszimizmus "előnye", mégsem vezet semmire, mert nincs benne az a pozitív hozzáállás, ami az eőrelépéshez szükséges. Tehát balgaság csak azért borúlátónak lenni, mer takkor mindennek örülni lehet. Ez egy túl kényelmes hozzáállás.
Tudod, hogy még hány 17 és fél éves barátnőd lesz? De lehet, hogy 16 vagy 18. Tök mindegy. Nekem sem volt testvérem, mégis felnőttem valahogy, barátnőimel osztottam meg a problémáimat. Tudod mit javaslok? Lásd jó borúsan a dolgokat. Utána minden + változás csak egyre jobb kedvre fog deríteni. Ennyi. Kezdjél el futni járni, vagy valamit sportolni és szentelj arra sok energiát. Jobban fogod érezni magad. Aztán meg jön a következő barátnő. Ennyi.
Kedves Tamás!
Megértem, hogy néha megrohannak az emlékek és elsírod magad, mert vannak dolgok, amik közvetve vagy közvetlenül az elveszített nővéredre emlékeztetnek. Ilyenkor a legjobb, ha nem fojtod el ezeket az érzelmeket. Nekem már több, mint öt éve (19 éves koromban) halt meg az apukám, de még mindig vannak dolgok, amik miatt most is elsírom magam. Ez spontán jön, de utána jobban érzem magam. A gond nálatok az lehet, hogy a barátnőd nem elég érett ahhoz, hogy az ilyen jellegű érzelmi kitöréseidre megfelelően reagáljon. Most nem egészen tudok egyetérteni Mr. Spock-kal, mert én se nagyon tudtam a elválasztani a gyászoló énemet a szerelmestől. Nem egy egyszerő feladat! Utólag nem szoktátok megbeszélni a barátnőddel, hogy belőle milyen érzéseket váltott ki az, hogy sírni látott?
Más - Az nem normális dolog, hogy állandóan bizonygatnod kell, hogy ő szép és szereted. Ha itt tart a dolog, akkor szerintem az ő lelkével is valami baj lehet.
Nem jártok társaságba, nincsenek más barátaid? Szerintem érdemes lenne egy picit kinyílnod és megkeresni a szép dolgokat is. Nekem ez sokat segített.
Mr. Spock szavait enyhitenem kisse. Elorebocsatom, hogy egyetertek vele - tenyleg arrol van szo, amit irt.
Csak a kijelenteseinek "koszivusegen" szeretnek enyhiteni: szerintem ne foglalkozz azzal, hogy baratnodnek hogyan csapodik az le, ha te a jelenleteben elsirod magad a testvered miatt. Ha en veszitenem el a tesomat, teljesen keptelen lennek visszatartani a sirasomat, szerelem ide vagy oda.
Szerintem ha valaki nem kepes a masoknak a ilyen lelkiallapotat toleralni, es ilyenkor meg azzal is maceralja, hogy az illetot a sajat lelkenek bajaival terheli... hat, nem hiszem hogy feladatod lenne meg ezt az igenyt is kiszolgalni. Most veszem eszre, hogy en meg meg koszivubb vagyok, mint Mr. Spock.
Szoval csak anniyt akarok mondani, hogy egyreszt nyilvan nem akar otthagyni, mert akkor mar megtette volna. Masreszt most inkabb magaddal foglalkozz, azzal, hogyan teszes tul magad azzal, ami a testvereddel tortent. A masik lelke raer. Kulonben is, csak akkor tudsz valakinek segiteni, ha kozben te is rendben vagy. Ez pillatnyilag nem igy van.
Én azt gondolom -és ez most szól Tamásnak is-, hogy mivel senki sem tökéletes, van rajta mit kritizálni is (természetesen csak építő jelleggel szabad), és azt -ugyebár az őszinteség égisze alatt- meg is kel tenni, de nagyon finoman! SZóval, apró dolgokat meg lehe említeni, de nem úgy, hogy "jajj, hát ez randa így", hanem finoman, szinte viccelődve. Venni fogja alpot, és van még valami, ami óriási előnye ennek: Ha néha kicsit kritizálod is, akkor a dícséreteket annál inkább őszintének fogja venni, nem lehet neki "gyanús", hogy folyton csak pozitívakat mondasz. És egy kis csipkelődés kifejezetten fel tudja dobni a hangulatot, emlegetve popót, sörhasat ;)
Bagojj!
"Na de ettől szinte teljesen független, hogy mitől tetszik a Kedves, illetve miért tetszik."
Neked független, de a lánynak nem biztos, hogy az! És itt most persze nem személyeskedek!
Hát igen! Ezzel jól belecsaptunk a szaharinba! ;)
Mert megnézegeti az ember a hibátlan alakú csajokat az utcán, főleg, hogy szép hazánkban igencsak gyakori látvány. Na de ettől szinte teljesen független, hogy mitől tetszik a Kedves, illetve miért tetszik. Sőt, már az sem feltétlenül ugyanúgy tetszik, amit csak úgy megnézek, meg "amihez szívesen hozzá is nyúlnék". Ehh, na ez szép volt ;)
Ja, és elnézést az off-ért.
Mr. Spock-kal, mint már máskor is sokszor, ezúttal is egyet tudok érteni. Tamás, amikor együtt vagytok próbálj meg a kedvese lenni a lánynak, ne egy testvér...tudom, ez nehéz, de ez a kiút. És ez nem szentségtörés, ezért még ne utáld magad (írtad, hogy ezt érzed, amikor nevetsz valamin). Gondolj arra, hogy a testvéred sem örülne annak, ha sírni látna.
Hallgatjuk a Danubiust kívánságműsorát, valaki kéri az Eddától a lelkünkből, és én csak elkezdek sírni, és nem tud megvigasztalni, bármennyire is szeretne.
Vegigolvastam az osszes leveledet ebben a topicban, megprobaltam kihamozni, hogy mirol is lehet szo. Szerelem persze egy nagyon nehez terulet ahol jo tanacsot lehet adni, de.....nekem ez a velemenyem a te szituacioddal kapcsolatban. Lehet hogy nagyon tevedek, de azert megprobalom.
Baratnodet zavarja a testvered halalaval kapcsolatos erzelmi "tultengesed". 17.5 eves korban, meg nincs egy annyira kifinomult gondolkodas, ami kepes lenne arra, hogy teljesen elkulonitse az ILYEN meg OLYAN pozitiv es negativ erzelmeket. Amikor vele vagy es elsirod magad, teljesen mindegy hogy miert sirtad el magad, o ugy fogja erezni, hogy MIATTA sirtad el magad. Azert, mert valamilyen formaban "nem eleg" a jelenlete. Az hogy ez igazsagos, igazsagtalan, megerto vagy nem megerto, nem szamit. O IGY ERZI.
Ha tenyleg nem szeretne, vagy nem szeretne elegge, akkor mar otthagyott volna (17 eves korban az ilyen gyorsan megy). Tehat a problema nem az o oldalan van, hanem a tieden.
Szereny tanacsom: ne vard el tole, hogy megertse a testvereddel kapcsolatos erzelmeidet. Ez egy irrealis elvaras, nem az o testvere halt meg, es ha meg senkije sem halt meg (konnyen lehet 17 eves korban), nem LEHET kepes viszonyulni a te ilyen iranyu erzelmeidhez. Tehat probald magad tultenni a testvereddel kapcsolatos erzelmeid "kozos kifejezesen". Lehet hogy ez nem fog menni, de legalabb probald meg. Igy, meg tudod neki engedni, hogy "erzelmileg komplettnek" erezze magat veled szemben, es ne kelljen egy halott testverrel versengenie erzelmi szinten.
Ne haragudj ha ez a level "koszivunek" hangzott, de en ugy erzem, hogy itt van a problema gyokere. Szinten ne haragudj ha esetleg tevedtem.
Bagojj!
Persze, hogy nem kell ennél több. Anyira tettem csak kisérletet, hogy egy lány szemszögéből próbáltam bemutatni, érzékeltetni a helyzetet. S persze, hogy egy lánynak az csodálatos, ha a párja őt szereti úgy ahogy van, de lát az ember jobb alakúakat, mint saját maga. Meg azt is láthatja, hogy a párja elismerően tekint rajtuk végig adott esetben. (Megjegyzem én is, s ebben nem látok semmi rosszat, sőt!)
De nehéz azt elhinni, hogy az ember lányának nem tökéletes alakja (mi a tökéletes?) tetszik oly nagyon valakinek!
_Nekem_ szép. sőt a legszebb. Ennél többet nem mondhatok. És ha úgy szeret, mint én őt, akkor ennek örülhet is. Mint ahogy én is tudom magamról, hogy nem tőlem pisilik ki a közfalat a csajok (bocs), de nem érdekel, mert ő mellettem van. Nem is értem, miért csinálnak emberek ekkora ügyeket, ahelyett, hogy megnéznék a lényeget és örülnének neki, hogy van egy kedvesük, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Kell ennél több, jobb?
Sz Tamás!
Nem egy vidám történet a tiéd, bár remélem, és minden jel arra mutat, hogy még lehet az.
Szóval valamennyire értem a helyzetedet, bár egy közeli családtag elvesztését nem lehet megérteni, csak próbálkozni ezzel, mármint az érzelmekre gondolok itt. Az én páromnak nemrég halt meg az apukája. Nem volt egy könnyű időszak. Azt hittem, hogy nem is éli túl a kapcsolatunk a dolgot. Olyan volt velem a párom, mint egy pokróc. Minden alkalommal, ha csak lehetett, belémrugott. Én pedig próbáltam mindent megtenni vele, de nem ment sehogy sem, úgy éreztem, hogy egyre távolabb kerülök tőle, ő csak saját magával van efoglalva. Mikor meghalt az apukája, kiderült, hogy én voltam mindene ebben a nehéz időszakban, hogy én tartottam benne a lelket. Azért bocsánatot kért, hogy nehezen viselhető dolgai voltak, de másként nem tudta kezelni a dolgot. S akkor sok mindent megértettem. Hátha ez segít neked megérteni a barátnőd viselkedését. Ja, meg azt nem írtam, hogy én is úgy érzetem, hogy már nem nagyon törődik velem, csak saját magával foglalkozik. Ez először nem is bántott, hiszen érthető volt. De egy idő után már nagyon nehezen viseltem. De miután mindent tisztáztunk, a helyzet jobb lett. Megint egy dolog, amit közösen vészeltünk át. Persze azért mindig lehet, sőt kell is figyelni a másikra.
A másik dolog, amit írni akartam neked, hogy a lányoknak általában bajuk van az alakjukkal, s csöppet sem nyugtatja meg őket, hogy a kedvesük tökéletesnek tartja őket. Hiszen ők pontosan tudják, hogy ez csak elfogult vélemény. Ha azt mondod neki, hogy neked így tetszik, te az ilyen alakú lányokat szereted, te mindig erre vágytál, akkor talán könyebben elhiszi?!
Egy kicsit hasonló a történet, de én épp a másik oldalon állok. Kedvesemet érte egy a Tiedhez hasonló csapás nemrégiben. Mi sem régóta voltunk együtt, ezt csak úgy hozzáteszem.
Azt kell mondjam, iszony nehéz dolgom volt, és nagyon fasírtban éreztem magam néha. Próbáld meg belátni, hogy mennyire borotvaélen táncol a barátnőd, és ha próbálkozik, abból látnod kell, hogy fontos vagy neki.
tudom, ez még nem tudja meg nem történtté tenni ami megtörtént, még azt is megértem, hogy önmagában nem nagyon vigasztal. Ám ha igazán szereted, akkor megnyugvással kell eltöltsön, hogy van valaki, akire számíthatsz, és én úgy gondolom, hogy akit szeretek, az bármilyen helyzetben meg tud nyugtatni. Gondold végig, szerintem rosszabb állapotban lennél, ha nem lenne Veled. Ebben szinte biztos vagyok.
Ülj le vele, és mondd el neki, hogy mit érzel iránta, és próbáld meg rövidre zárni a saját magával szembeni aggályait. Ha valóban úgy van, ahogy gondoltam, akkor mondd el azt is, hogy sokat segített, mert bár ki vagy borulva, messze nem annyira, mint nélküle lennél. Remélhetőleg megérti. Egyébként teljesen egyetértek abban az előttem szólókkal, hogy bizony folyamatosan érzékeltetni kell, hogy jó hatással van ránk a másik.
Remélem, sikerül helyreráznod a lelkivilágát ;)
Húú, de sokan írtatok. Köszönöm. (Azért nem tudtam jelentkezni, mert probléma volt idehaza.)Talán mindenkit meg tudtam érteni. És tőlem telhetően próbálok válaszolni is.
DITKE: Hát nem tudom. Néha teljesen balgának érzem magam, hogy nem pörög a nyelvem, hogy nem tudom magam teljesen tökéletesen kifejezni, hogy hülyeségeket beszélek, belesülök, elértenek, vagy meg sem értik a mondandómat. Jó, ez utóbbi VELE nem fordult elő. Ő a TŐLE telhető módon mindig megértett, és próbált segíteni. Csak úgylátszik nem vettem észre.
Karcsu: Valószínű, hogy még erősen a tanuló stádiumban vagyok, de talán annyira rossz tanuló nem vagyok. Azt nem mondom, hogy igyekszem, mert az 'a bukott diákok mondját' (Sean Connery, a Sziklá-ból.)
Nem akartam magamhoz kötni Őt, és SZVSZ ezt Ő sem gondolhatta , érezhette így. Ez sosem volt a célom. Sőt, konkrét célom nem is volt, csak vele lenni, megbeszélni dolgainkat, és jól érezni úgy magamat, hogy közben Őneki is mindene meglegyen , ami jó lehet.
Bocs hogy most így rákérdezek, de nem vagyok biztos, hogy jól értelmezem. Szóval most akkor ki vigasztaljon kit, és ki bántott meg kit? SzVSZ Én bántottam meg Őt azzal, hogy meg sem köszöntem vigasztalását. Ezt meg kéne értenem.
Azt hiszem ezt még le kell írnom:
Nem tudom, mit érezhetett ő, amikor Valentin-napon elmegyek (13-án halt meg a testvérem)hozzá, gyönyörű vörös rózsával, még a tesóm által beszerzett Milka pralinével, odaadom, és miközben ezek után hallgatjuk Hallgatjuk a Danubiust kívánságműsorát, valaki kéri az Eddától a lelkünkből, és én csak elkezdek sírni, és nem tud megvigasztalni, bármennyire is szeretne. Mit gondolhatott Ő ekkor magáról, vagy mi játszódhatott le a lelkében? Ez most eszembe jutott, és az eddigi hozzászólások alapján sejthetem, hogy nem érezhette túl jól magát. Habár akkor asszem megköszöntem. De az azért nem volt egy jó nap, sőt hét. Ez is közrejátszhatott?
SmartAss: Azt hiszem értem. És értem már azt is, hogy mit akar azzal kifejezni Ő, hogy "szavak", meg hogy mondatok, gondolatok". Igaza van. De én - eddig - úgy gondoltam, hogy nagyon fontosak a szavak (is). Talán ezért is zavarodok bele a mondanivalómba, mert közben többet akarok elmondani azokkal a szavakkal , amiket mondok, mint lehetne.
Ja, meg a közhelyek. Lehet, hogy klasszikusokat kellene idéznem? :o) :o( Nem , ez nem valószínű.
(2): A magány szerencsére távol esik tőlem, valamivel le tudnám kötni magam. Csak hát azért az mégiscsak más.
/ Lehet, hogy még éretlen vagyok bizonyos dolgok megértéséhez? :o( /
originalqszi: Szeretem a lelkét. Is.
Csak lehet, hogy nem fejeztem ki eléggé. Sőt. Biztos.
Valentine: Most veszem észre, hogy mivel először elolvastam minden hozzászólás, csak azután válaszoltam egyenként mindenkinek, és a Neked szánt válasz egy része is bekerült már a többieknek írottba. De még van mit lereagálnom, asszem.
Ő, és csakis Ő, aki szinte mindig mosolyra tud késztetni. De... Ilyenkor utálom magam. Már megint valami olyanra kell hivatkoznom, amire nem kéne, nem szabadna. Szóval remélem érted.
Visszatérve a eredeti mondanivalómhoz: Ő , ha már rámnézett, azzal olyan boldogságot tudott - sőt , tud még ma is- adni, hogy az már csuda.
Kiscsillag: Nem , arra még nem gondoltam, hogy túlzottan ráhangolódott az én "instabil" lelkiállapotomra (Nem az, legalábbis 19 és fél évig nem volt az), de nem ez lehet a probléma. Pedig próbálok teljesen rájönni. Csak hát nem sikerül. :o(
Te mit válaszolnál azokra a kijelentésekre és kérdésekre, mint pl. (készülj fel, szokásos női duma): "Kövér vagyok!, vagy "Nem nézek ki jól!" , avagy "Nem is vagyok szép". Én csak azt tudom mondani, ami neki jólesik, és ráadásul -szerintem- tökéletesen megfelel a valóságnak, az hogy szép, sőt gyönyörű, hogy nem kövér, sőt, szerintem maga a tökély, legalábbis nekem tényleg úgy tűnik. De megint azt mondta erre, hogy ezt azért mondom, hogy megvigasztaljam. Pedig tényleg azt gondoltam, amit mondtam.
kaviat: Hát igen, ahol van tapasztalat, az nem a Tasztalhoz fordul segítségért.
Igen. Igazad van. Tanácsod lényegretörő, de 1Xü. Megfogadom, mint mindenkiét , mert már látom, hogy mikben hibáztam, és helyre kell hoznom.
Gangster: A vidámságban legtöbbször nem volt hiány, csak lehet hogy néha nem az a megoldás. De a közlékenységben már van valami, mint már annyian mondtátok.
Tanulságaim eddig: Többet kell beszélni. És nem szapulni magamat, de nem is kell túldicsérni se, se Őt, se engem, mert abból nem biztos, hogy jó dolgok sülnek ki, sőt még meg is szokja az ember. És az ismétléseket hagyjam.
Jól érzem?
Köszönöm mindenkinek tanácsait, tapasztalatait, de lehet hogy egy pár napig még élni kell ennek a topicnak. Én azt mondjuk nem akarom. Mert ha ez nincs, akkor az csak jót jelentene nekem.
SZ TAMÁS
Per pillanat én és a barátnőm pont ebben a stádiumban vagyunk. Próbáld meg megérteni és megérinteni a lelkét. Probáld meg feldobni valamivel, vidd el valahová ahol még nem voltatok, váltsál te is, legyél közlékenyebb, vidámabb, beszéld meg vele a dolgot egy vacsora közben, stb. Remélem átjuttok ezen az időszakon és tanultok belőle. Sok sikert.
huhh eleinte nehezen fogtam fel hogy ki kit nem érdemel + /láccik hogy hozzátok már vín f@sz vagyok :(( /. szóval immáron kb 120 hónapja tartó kapcsolatban elmond6om, hogy vannak hullámvölgyek, meg vannak hullámtetők, de a kommunikáció sokat segit a dolgokon. ha az ember +próbálja hangosan kimondani mi a nyál zavarja, akkor magának is gyorsabban tudja 10tázni a dolgokat. dumálni dumállni, és nem csak csöpögős "szeretlek"-eket, hanem kicsit a dolgok mélyére kellene nézni :))
Valentine :)) rég láttalak fiatal barátom, remélem azért rendben van a szénád :))
Jól beszélsz, SmartAss, nekem se volt kóser ez a magány-duma. :)))
Kedves Tamás, ha önértékeléssel kapcsolatos nyafogásról van szó, én vagyok rá az élő példa. De mostanában kezdek rájönni, hogy csak rosszat tesz egy kapcsolatnak, ha közben titokban arra várok, hogy a partnerem cáfolja meg a saját önbecsmérlő gondolataimat. De ha a te barátnőd erre nem jön rá magától (talán túl fiatal is hozzá), akkor sajnos te fogsz ráunni...
Bár lehet, hogy csak "túlzottan ráhangolódott" a te instabil lelkiállapotodra? Gondoltál már erre?
Valóban rossz érzés, amikor vígasztalni szeretnéd a másikat, és ő erre ahelyett hogy megköszönné, azt mondja hogy hiába próbálkozol. Én most úgy gondolom, hogy ha itt volna velem az Igazi, bármi legyen, meg tudna vigasztalni. Nem tudom hogy ez a valóságban is így lenne-e vagy csak egy valóságtól elrugaszkodott fantázia az egész. Visszatérve az elejére, én is borzalmasan érzetem magam, mikor nagyon, de nagyon szerettem valakit, és képtelen voltam mosolyt csalni az arcára, vagy hogy legalább annyit mondjon, hogy szüksége van a vígasztalásomra, mert segít, ha nem is látszik egyből.
Kedves sokak,
Hogy lehet ilyen baromságot írni, hogy „kezdj el ráhangolódni a magányra” meg szoktasd magad hozzá, … Voltál te már magányos?! Normális ember ezt az állapotot nem fogadja el!!!!!! Aki elfogadja, azzal nagy baj van, az már föladta.
(Most látom S.A. hogy már te is hasonlóan reagáltál erre)
De elegem van a szerelmi bánatokból, elsősorban a sajátomból :( Nem is írok többet.
