Casi:Hat, igen... A neveles mostanaban csak annyi, hogy "elmegyunk apaddal ...-ba, addig a nagyi vigyaz rad, nezd a TV-t!" Persze a nagyi csak kot, csak kot, es horgok, majd horkol.
Tul sok artalmas inger eri a felnovo generaciot (ver, eroszak, szex mindenutt, "Nyomujja' mer' az a meno", Vagany kemenykedes...) Figyelitek, hogyan beszelnek a gyerekek? A tarsadalom (vetkesek kozt cinkos aki nema) uzenete:Legyel eroszakos, agressziv(veletlenul se szocialis), mert hosnek lenni "kiraly". Hol van mar a regi jo barati(haveri) korok ideje? miert van az, hogy idonkent szinte megrettenek a 10 eves galeriktol? Nana', hogy a tiltott gyumolcsot keresik(cigi, pia, drog, szex ebben a sorrendben) szoval it lenne az ideje egy ujjabb '68-nak
Azért én kérdeznék egyet...
Mióta ez a fene nagy felvilágosítás, meg szexuális felvilágosulás zajlik, nem lett sokkal több a 18 alatti terhességek és terhességmegszakítások száma? Vagy régen is ennyi volt, csak hallgattak róla? (Nem hiszem.) És egyre fiatalabb kislányokról hallani, hogy teherbe esett...
Ugyanakkor az ilyen "felvilágosításokon" szinte reklámozzák "Nyugodtan lefeküdhetsz bárkivel, ha óvszert használsz, úgysem leszel terhes vagy beteg.", és a filmekben átlagos, hogy van benne egy-egy ágyjelenet. Ezek után csoda, ha a gyerekek egyre hamarabb kipróbálják. Egy-egy ilyen felvilágosításon asszem nemcsak a biológiai és higiéniai oldaláról kéne megközelíteni a szexuális életet, hiszen emberek vagyunk, és ez éppen ezért nemcsak erről szól...
Cas
" Hát a szülőktől! "
Sajnos, a szülők nagy részének sincs fogalma a szexről. " Szex?! Ja, az, amikó a zasszonyt megb....m! " Majd egy sohakinemelégített anya fogja elmagyarázni a lányának, hogy milyen jó is a szeretkezés. A családok nagy részében a szemérmetesség miatt majd pont a szerelmeskedés ecsetelésével kezdenek felvilágosítani, amikor saját testüket is szégyelik egymás előtt. Ilyenkor egy szülő elég nehezen fogja elmagyarázni azt, hogy az ellenkező neműnél miképpen is működik a nemi szerv, ha jobbik esetben még nem is látott "olyat" a gyerek. Rosszabbik esetben viszont magazinokban, filmekben már látott "olyat", amelyekben csak magát az aktust és a nemi szerveket ábrázolják A4-es méretben. Kulturált technikai bemutatót pedig nem lehet bemutatni, mert az vagy pedofilia, vagy 18 éven felülieknek való, vagy éjjel vetítik.
Nemrégiben az egyik kereskedelmi adó sugárzott egy felvilágosító sorozatot, amelyben teljes részletességgel elmagyarázták a szeretkezés tudományát.
"Természetesen" éjjel vetítették és a nemi szerveket homályos pöttyel takarták el. Igaz, postán meg lehetett rendelni a full változatot is. Csak éppen majd pont erre lesz pénze több ezer családnak.
Ez a sorozat nagyon emlékeztetett a napjaink iskolai és családi felvilágosítására, egy kicsit világosítunk, egy kicsit homályosítunk.
Ezzel egy időben egy másik adón viszont teljes nyíltságban meg lehet(ett) tekinteni a csakazaktust bemutató filmeket, amelyekben többet látszott a zsereplők alteste és szája, mint az egymás iránti érzelmeik.
Hát a szülôk! ;-)
Valamivel több fogalmuk lehet (egy ideig legalábbis) a szexrôl meg hasonlókról, mint a gyermekeiknek, tehát ezt kellene elmondaniuk, nem gondolod? ;-))
ribizli
Az apa felvilágositja a 15 éves fiát:
-Na fiam tudod hogy van az a virágoknál a megporzással meg a macskák tavasszal...
Nahát, az embernél is igy van, Mondd el
az öcsédnek is.
----Öcskös ! emlékszel arra a két bigére, akit
megrántottunk az árokparton ?-- no, ugyanigy van ez a virágoknál. meg a macskáknál is
McAi!
A Veres Pali bacsit illeto dologgal kapcsolatosan nagyon egyetertek:)
Kedves ribizli es mindenki;
Nem biztos, hogy feltetlenul (csak) a szulonek kell felvilagositani.Ez persze, attol fugg, milyen az egesz tarsadalom "keszultsegi allapota":)). Van, amikor a szulo nem mindig tudja ellatni ezt a feladatot.Termeszetesen, ez lenne idealis, de meg nem tart mindenki itt.Ez nem feltetlenul baj, es eppen a Veres Pali bacsi-szeru emberek miatt.
Ma inkabb az van, hogy a szulo nem azert nem tudja megoldani a feladatot, mert buta, begyepesedett feju, vagy erkolcsu, hanem mert szemely szerint valamilyen oknal fogva nem tartja magat erre alkalmasnak.(kenyelmetlenul erzi magat,ugy gondolja, nincsenek meg a kello ismeretei,stb.)Nem is eroltetnem ezert ezt a szerepet,pontosabban a direkt magyarazatot.Az mar nagyon jo, ha egy szulo felelosseget erez a dolog miatt es akar szemelyes tapasztalata vagy velemenye ellenere is meg idoben a gyerek kezebe adja a megfelelo konyvet, felhivja a figyelmet az idevonatkozo informaciokra, de legfokeppen nem tilt es nem kendoz dolgokat.
Az iskolanak ebben pedig egyenlo felkent kellene resztvenni.Legyenek kifejezetten erre a celra felkeszitett tanarok, bar en meg jobbnak tartanam orvosok, pszichologusok erre valo specializalodasat.
Jo lenne, ha a kulonfele mediak ugyanugy betarsulnanak.
Tehat, en ezt a harom szereplot jeloltem meg, es azert tartom jonak, mert mindegyik kiegeszitheti a masikat, ill. megerosithetik egymast.
En ebben a pillanatban a mediak szerepet hangsulyoznam, mert ugy gondolom, hogy ebben a kerdesben meg soha nem keszultek igazan jo felvilagosito musorok, foleg a legkisebbeknek.
Az én véleményem szerint a kérdés a mai általános nevelő-pedagógiai stílusra vezethető vissza. Nem akarok bántani senki tanárembert, vagy elkötelezetten nevelő szülőt, de ahogy látom, nagyon általános jelleggel súlyos hibák lépnek fel a gyermekkel való közös hang megtalálása során. Emlékszem, az én időmben egy nevelőnő volt, akiben megbíztam, és akinek mindent elhittem, ő a "védőnő" volt. Talán pszichológiailag képzettebb volt, mint a többi tanítőtónőm, akik (most már bizton állíthatom) alapjában véve téves módszerekkel próbálták a nebulókat megnevelni, és az ő elveik sajnos ma is sok követőre találnak. Gondolok itt a fokozott brutalitásra, a sokszor érthetetlen nyelvezetre, a gőgös tekintélyelvűség fenntartására, és sorolhatnám még.
Amennyiben sikerülne olyan nevelőnőket képezni, akik a gyerekekkel megtalálják azt a hangot, amely a felvilágosító órákon érdeklődést, és nem gúnyos kacajokat vált ki, akkor több hatékonysága lenne a dolognak. Sokkal több hangsúlyt kellene helyezni a "hogyan"-ra, mint a "mit"-re. Ez legalábbis az én véleményem...
Szerintem a szülői felvilágosítással a legnagyobb probléma az, hogy a legtöbben eltervezik,hogy most aztán leülök a fiammal/lányommal és átrágjuk magunkat a témán. Aztán leülnek (az a jobbik eset, ha eljutnak egyáltalán idáig), és csak ülnek, a gyerek érzi, hogy itten valami nagyszabású és súlyos dolog készül, a felnőtt meg csak nézi szülöttjét, elmereng, hogy "istenemnemrégmégcsecsemővolt, hogyrohanazidő", aztán teljesen zavarba jönnek, nem tudják, hol és hogyan kezdjék, ekkor kezdenek el repkedni holmi méhecskék és madarak, a pillangókról ne is beszéljünk, aztán a végére gyakorlatilag egy teljesen zagyva, érthetetlen baromság sül ki. A felnőtt roppant büszke, hogy na, most már fény gyúlt kicsinyem fejében, a gyermek vigyorog, mert nagyjából sejti, mi lett volna a lényeg, de a szárnyasokkal esetleg totál összekavarták addigi ismereteit, és innentől kezdve azon töpreng, hogy most akkor neki virágról virágra kell szálldosnia ahhoz, hogy egy csajt/pasit behálózzon?!
Na jó, szóval komolyra fordítva a szót: szerintem a felvilágosítás legegyszerűbb módja, nálam legalábbis ez vált be eddig, hogy ha a gyermek kérdez valamit, akkor őszintén válaszolsz neki, és esetleg tovább kalandoztok a témában. Az én hugom egyszer egy betétet lobogtatva vágtatott ki a fürdőszobából, mondván, hogy jé, ugye a TV-ben is ilyet reklámoznak, nem is tudtam, hogy van nekünk is ilyen. Akkor mostantól a vízfestékhez való vizemet erre öntsem? Miután sikerült a röhögőgörcsömet enyhébb fuldoklásba átmentenem, szépen leültem, kivettem a kezéből a betétet és elmeséltem neki a történetet. Szemléltetésképpen előhalásztam egy bugyit is, nehogy magához ragassza a szárnyasbélést, mint ahogy azt sokszor sajnálatos módon innen-onnan hallani. Legközelebb a "nahogyisvanezzelagólyával"-témát hozta fel, mert rájött, hogy sántít a dolog, akkor elmeséltem neki, hogy amikor a néni meg a bácsi a filmekben jópofizik az ágyban, az tulajdonképpen a gólya, csak rövidített és szemérmesebb(?) változat. Ezt is megbeszéltük. És így egyáltalán nem volt sem kínos, sem idétlen a dolog. Lehet, hogy azért volt könnyebb, mert nem anyukája voltam, hanem a nővére, de szerintem egy édesanyának/édesapának sem kellene kínosabbnak éreznie a dolgot...
Azonkívül a delejízió -szerintem- nagymértékben megkönnyíti a dolgot. (Gondoljunk csak a betét-tampon-tisztaságitöltelék reklámokra: ilyenkor a legtöbb kiskorú felszólal, hogy na ez meg miafranc?!)
Szerintem a kínos feszengéstől kellene megszabadulni, ami a felvilágosítást vállaló felnőtteket jellemzi. Egy párszor volt alkalmam végülni Veres(s) Pali bácsi (bocs, nem tudom, hogy írja a nevét) felvilágosító előadásait. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban már késő lett volna meghallgatni (15 éves voltam, amikor először hallottam). Inkább azért mentem el mert nagyon jó stílusban és feszengés nélkül adta elő magát és jókat nevettünk az előadásán.
Nekem az un. nagy "felvilágosítás" egy könyv volt, pontosan nem tudom a címét, de talán a Tinédzserek Könyve volt. Ott hellyel-közzel mindent leírtak. Ekkor jártam 5. általánosba, amikor olvastam. Ez a könyv kézről kézre járt az érdekfeszítő téma miatt. A "hivatalos" felvilágosítást valamikor 8. általános második félévében kaptuk. Bár a biosz tanárnő nagyon korrekt volt, egy kicsit megkésett, mert akkorra már néhány embernek gyakorlati tapaszalata is volt.
Szerintem elsősorban a szülőknek kellene a gyereküket felvilágosítani. Az iskolának elősorban kiegészítő szerepet kellene játszani. Sajnos a jelenlegi szexuális kultúra (kicsit általánosítva) a szexről való társalgást tabunak tekinti, pedig nem kellene.
Szerintem elsősorban a szülő felelős azért, hogy a gyerekét felvilágosítsa és utána következik az iskola.
Valamelyik este a Híradóban Pusztai Erzsébet azt mondta, hogy nagyon komplex felvilágosítási programot kell elindítani az iskolákban ahhoz, hogy ne legyen 11 éves gyerek anya, meg kevesebb kiskorú lány kerüljön a műtôasztalra terhességmegszakításra.
Én úgy gondolom, nagyon fontos a család szerepe az egészségnevelésben, felvilágosításban, de sajnos azt látom, hogy nincs meg a jó példa otthon. Természetesen nem pótolhat mindent az iskola, de talán az idejekorán megtörtént nemi és eü. felvilágosításban nagyobb szerepet vállalhat.
10-12 éves gyerekeknek szerintem már kellene beszélni a nemiségrôl, a higiéniáról, a szervezetünk működésérôl, a terhességrôl, a szexrôl, a betegségekrôl és a drogokról is. Ismerôs ifjakat kérdeztem, nekik nem beszélnek ilyesmirôl az iskolában. Sajnálatos, ha a tanárok kínos helyzetben éreznék magukat, ha pl. a nemi életrôl kellene beszélniük, mert ezzel további felesleges gátlást ébreszthetnek a gyerekekben. Talán jobb megoldás volna, ha kifejezetten erre "szakosodott" tanárok körzetenként sorban látogatnák az iskolákat, és ôk tanítanák a diákokat - természetesen rendszeresen.
Úgy tudom, volna lehetôség valamiféle családi életre nevelés tantárgy oktatására, de nem nagyon működik.
Szerintetek hogyan lehetne megoldani ezt a problémát?
Kíváncsi lennék a középiskolások véleményére is!
ribizli
