aSk!
Ha tudom, hogy erre megy ki a játék, dehogy szólok hozzá. Tehát: az általam itt elmondottakért felelősséget nem vállalok, garancia meg egyáltalán nincs! De azért fel a fejjel!
Pipi ! A házasságból is ki lehet sétálni, de nem sétálsz ki olyan apróságok miatt, ami lehet hogy egy élettársi kapcsolatot, vagy egy "együtt-járást" befejezetté tesz. Kénytelen vagy apró kompromisszumokra, valamit-valamiért alapon. Más kapcsolatban semmi nem kényszerít kompromisszumok megkötésére, hiszen szabad ember vagy. Ha az ellentétek feloldhatatlanok, akkor el kell válni, de igazából akkor össze se kellett volna házasodni.
myname!
Amiket leírtál, azok nagy szavak, de nem túl nagy szavak! Néha jól esik ilyeneket leírni, és örülni annak, hogy leírhatod, mert olyan társat találtál, akivel mind ez megvalósítható! Ha jól körbenézel a barátaid rokonaid házasságán, kapcsolatain, azért azt látni kell, hogy ez nem lehet általános.
A hivatalos papír kb. arra jó, hogy a felek nyilvánosságra hozzák: rendszeresen nemi életet élnek egymással. És erre a nyilvánosság áldását kérik.
Passz.
Minden más házasság-folyomány magánjogi szerződésekkel elintézhető, ahogy azt a bölcs amerikaiak teszik egyre inkább. Mert ami az érzelmeket / együttélést / közös háztartást / gyermeknevelést illeti, hát ahhoz télleg nem kell papír.
Mindez persze, csak a nem-egyházasságra értendő, mert az egyházak - tudom, tudom - nagyon kényesek az esendők esküjére és az azt szentesítő papírra.
IGEN !!! Olcsó poénokon és a papír-kérdés erőltetett feszegetésén túl be kell látni, hogy igen ! Minőségileg más. Ha együtt élsz valakivel, bármilyen jó is a kapcsolat, benne van annak a lehetősége, hogy bármilyen konfliktus esetén az egyik fél feláll és kimegy az ajtón. Házasságban ilyen nincs. A konfliktusokat meg kell oldani. A házasság egy fontos és szép gesztus egymás felé. És lehetsz igazán nagy szarban,de tudod, hogy valaki melletted áll. Ez nem érzelgősség. És összekoptok az idők folyamán. Ez benne a jó. Ez egy több ezer éves valami. Nem véletlenül alakult így. Tizen-huszon évesen még vigéckedik az ember: független vagyok, laza vagyok, modern, liberális és mindenre nyitott. Később rájön, hogy ennél fontosabb az összetartozás valakivel: a közös felelősség a gyerekekért és egymásért. Szerintetek ezek túl nagy szavak ?
1. alapkérdés: NEM. De nincs jobb.
2. második alapkérdés: háááát, az attól függ.
Ha a feleségem nem szeret kuglizni és én mással megyek kuglizni, akkor nem csalom meg.
Ha vele is kuglizom, meg mással is (külön-külön), akkor igen. A kugli behelyettesíthető bármivel.
3. LHA, mi az a sex?
Nincs komoly nézeteltérés annyiban, hogy Neki ez szükséges; én nem fogom megakadályozni. De saját indíttatásból nem házasodnék, nem látom értelmét. Csak a többieket tudom ismételni: ha szeretek valakit, akkor úgyis ô a fontos, tökmindegy, ki mit ír alá, mindig mellette állok, vele élek, ô az énem másik fele. Ha ennek ellenére ô biztonságban érzi magát egy papírdarabtól, ám legyen. De hogy magamtól nem jutna eszembe... ;-)
Ha elhatarozom hogy egyutt akarok elni valakivel, akkor az az en dolgom, errol nem kerek, es nem adok papirt.
Anyagilag: Ha megeri, miert ne? A csaladot sok helyutt tamogatjak az egyuttelessel szemben (kedvezmenyek stb).
Ha valakit erzekenyen erint a dolog (pl. a szulok szeretnek, vagy a masik felnek szamit) akkor miert ne? Nekem megert egy delutant, hogy mas emberek oruljenek. Valamint nem zavar, hogy egy papirral tobbem van a kelletenel.
A valas se nagy kunszt. A problema inkabb a szetkoltozessel jelentkezik, nem a hivatalos formaval. Es ezek a problemak (anyagi es gyerekmegosztas) az egyutteles megszunesevel ugyanugy jelentkeznek tehat itt sem erzek kulonbseget a hazassag es az egyutteles kozott.
Roviden: hazzassag akkor, ha valamely felnek (vagy a kornyezetnek) ez lelki szukseglete, vagy ha ez tobbleterot ad az egyutt maradashoz, vagy ha anyagilag/tarsadalmilag megeri.
