Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Miután mindenki feltápászkodott a konyha kemény betonpadlójáról, elbúcsúztunk a családtól, azzal a megegyezéssel, hogy Wellingtonban találkozunk.

Fel-Gore és Al-Gore :-)

Utunk Gore városán keresztül vezetett, ami nincs messze Clintontól. Gore valójában két kisebb város, és ezeket csakúgy, mint Felső- és Alsóörsöt, Fel-Gore és Al-Gore néven különböztetik meg. Hiába, a maorik mindenhol ott vannak.

A nap végére sikeresen megérkeztünk Te Anauba, ahol a következő néhány napra megválunk majd bringáinktól, és gyalogtúrát teszünk a Kepler-ösvényen.

Mivel már néhány hete aktívan részt veszünk az új-zélandi kerékpáros-életben, úgy gondoltuk, írunk néhány szót a helyi kerékpáros kultúráról, az itteni kerékpáros szokásokról.

Északon városi bicajosok, délen túrázók

Az egyik legfontosabb dolog, hogy Új-Zélandon kötelező a kerékpáros bukósisak viselése. Ezt a helyi hatóságok nagyon komolyan is veszik. Tehát például az öreg maori bácsi, aki átszalad a boltba kenyérért, szépen sisakban kerékpározva teszi azt. Ez azt hiszem, ésszerűbb és biztonságosabb megoldás, mint a kötelező sebességmérő, pedig itt aztán vannak istenes lejtők…

A túránk északi szigeti részén csodálkozva vettük észre, hogy rajtunk kívül elég kevés kerékpáros járja az utakat. Akikkel találkoztunk, azok inkább a városban közlekedtek, nem igazán találkoztunk mezbe bújt országúti, vagy mountainbike-os emberkékkel. Ez egy kicsit csalódás volt számunkra. Néhány túrázó kollégával azért sikerült összefutni, akikkel mindig elbeszélgettünk egy keveset, megosztottuk a tapasztalatainkat. Szinte kivétel nélkül mindegyikük külföldi volt, elsősorban németek és hollandok.

Mióta a Déli-szigeten kerékpározunk, a helyzet megváltozott. Szinte minden kempingben összefutottunk bringatúrásokkal. Voltak szólóban és párban, sőt a fiúk-lányok aránya szinte kiegyenlített volt! Láttunk szóló lányt és párban lányokat is csomagokkal megrakodva. Ezek után homályosított fel az egyikőjük, hogy bringás élet igazán csak a Déli-szigeten van, mert igaz, hogy délen magasabbak a hegyek, de az utak általában a völgyekben mennek. Ezen kívül itt nincs annyi hullám, mint északon, jobban ki vannak építve a kerékpárutak és a táj is sokkal szebb, valamint nem annyira magas a hőmérséklet.

Farmer bermudában, szlalom bicajjal

A másik meglepetés számunkra az volt, hogy a bringatúrások zöme teljesen átlagos ruhában tekert, nem igazán bicajos öltözetben. A legjobb eddig egy német srác volt – akivel úton-útfélen összefutottunk - farmer bermudában, kockás ingben, szlalom bicajjal, 2.1-es montis gumikkal vette fel a versenyt az elemekkel aszfalton.

Nagyon sok érdekes emberrel találkoztunk még. Volt, aki teljestelós bringájával túrázik, és nem olyan csomagokat használ, mint mi, hanem utánfutót. Ő leginkább montizni szeret, ha talál egy jó helyet, lerakja az utánfutóját, szétnéz a környék ösvényein, majd pár nap múlva folytatja útját. Rendkívül praktikus.

A Déli-sziget középső, hegyes vidékeit szeretik a külföldi országúti és mountainbike-os versenyzők is. Ide járnak edzőtáborba. Velük ritkán találkozik az ember, mert szeretnek a magasabb hágók felé tekerni. A déli részre nagyon jellemző még, hogy nincs minden út leaszfaltozva. Elég sok murvás út van, amiknek a minősége is nagyon változó. Egyes részeken az út keresztben sem vízszintes, ami ahhoz vezet, hogy a rengetek vízátfolyás kicsi ereket vág az útba, ami nagyon bordázottá teszi ezek felületét.

Department Of Conservation

Ez csomag nélküli kerékpárosoknak nem gond, de csomaggal már más a helyzet, mert közepes sebességnél is eszméletlenül rázza a gépet. Jelzett kerékpárutakat kizárólag nagyobb városokban láttunk, de a legtöbb út szélén van kerékpársáv.

Létezik Új-Zélandon egy DOC (Department Of Conservation) nevezetű szervezet. Ez nagyjából a magyar erdészetnek felel meg, de annál jóval nagyobb a tevékenységi köre. Túraútvonalakat létesítenek és tartanak karban, ezekről információkat biztosítanak, a nemzeti parkok is az ő hatáskörükbe tartoznak.

Ez a kerékpárosoknak azért fontos, mert nagyon sok mountainbike-útvonalat hoztak létre. Ezeken az utakon a gyalogossal szemben a kerékpáros elsőbbséget élvez, és erre táblák is felhívják a figyelmet. Wellington környékén már több száz kilométer montis ösvényt létesítettek. Ezek gyakran ellenőrzött utak, a problémás részek táblával jelezve.

Térkép jelképes összegért

Általában a DOC ezekről az utakról készít egy pamfletet, ami tartalmazza a környék térképét is. Ezeket jelképes összegért (1 NZD), a DOC irodákban, vagy információs centrumokban lehet megvásárolni. Néhány ilyen helyet otthon is ki lehetne jelölni, főleg Budapest zöldövezeteinek azon környékein, ahol gyakori a kerékpáros – túrázó incidens.

A bringás dolgát nagyon megkönnyíti, hogy a tömegközlekedés jobbára felkészülten várja a kerékpárjához ragaszkodó utasokat. Viszonylag olcsón és gyorsan lehet bringát utaztatni busszal, vonattal. Szinte minden túrás, akivel beszéltünk, használja valamilyen szinten a tömegközlekedést. Egyrészt, mert van néhány bicajos számára elkerülendő terület, vagy inkább irány, ami a szél miatt nagyon kimerítő tud lenni.

Illetve van néhány híresen unalmas terület, amit érdemes átbuszozni, vonatozni. A tömegközlekedéssel egyedül az probléma, hogy ritkán közlekednek a járművek, általában naponta egyszer. A kerékpárt csak szabad hely esetén tudják szállítani.

Ez nekünk még nem okozott problémát, de volt egy pár, aki már túl későn érkezett a buszhoz, és nem tudták elpakolni a bringájukat, mert már volt a csomagtartóban három is.

Komolyan veszik a kerékpárosokat

Van olyan helyi turizmusban érdekelt cég, amelyik néhány napos kajaktúrákat szervez egy fjordban. Ők egy útra vállalják a kerékpárok szállítását, őrzését.

Ez azért jó mert ezek a fjordokhoz vezető utak általában zsákutcák, azaz ugyanazt az utat oda-vissza meg kellene tenni. Így, hogy egyik irányba szállítják a gépeket, egyszer elég lebicajozni a távot.

Nagyon sok kerékpár-kölcsönzési lehetőség is van. Komoly, teljes telós gépektől az általános montikig van választék. Néhány kölcsönző ajánl túravezetőt is, aki elviszi a társaságot egy- vagy akár többnapos túrára is.