Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy esik. Nem akartam elhinni. Már dobol is a sátor tetején. Kinézek, mennyire van beborulva. Semennyire, ugyanis a szomszéd madárházhoz tartozó tóba kezdek el vizet permetezni, az hangzott úgy, mint az eső. Na erre megnyugodva aludtam tovább, végre nem esik.

Miután felkeltünk, meg is látogattuk az említett madárházat. Ez Otorohanga egyik nevezetessége, és tényleg igényesen csinálták meg, Új-Zéland minden fontosabb fajtáját bemutatják, és nem is egy apró helyre bezárva, hanem nagy részük egy 18 méter magas, hatalmas drótkupola alatt repked. Kiwit (a madarat) is láttunk, amely annak ellenére, hogy az ország jelképe, vadon csak elvétve található, és nehezen megfigyelhető.

Ezután útra keltünk, és egy nagyon kedves kis úton, kevés autóval találkozva tettük meg az utat Waitomóig. Ez a táj jelentős mészkőterület, amely tele van barlangokkal. Számos lehetőség nyílik arra, hogy az ember valamelyiket meglátogassa, és gyönyörködjön a glow worm-okban, azaz a világító hernyókban. Ezek speciális állatkák, barlangokba illetve más, sötét és nedves helyen élnek, és táplálékukat úgy szerzik, hogy a testük hátsó része világít, és odacsalja a kicsi rovarokat. Ha az ember a sötétben felnéz a mennyezetre, olyan a látvány, mintha egy tiszta éjszakán a csillagos eget szemlélné, sok-sok világító pontocskát lát.

Mi a barlangok megismerésének egy meglehetősen speciális és és extrém formáját választottuk: a Black Water Raftingot. A rafting szó mindenkinek ismerős, de ez esetben felfújt autógumi-belsők szolgáltak úszó alkalmatosságként. A „Black Water” pedig a víz barlangi mivoltára utal.

Black Water Raftingot tudnivalók Felveszel egy neoprén ruhát (ilyet használnak a búvárok is), amely a kéz- és lábfejed valamint a kobakod kivételével beborítja tested, és véd a hidegtől - ugyanis a barlangok vize nagyon hideg. Kell még egy sisak lámpával, egy fél-csizma, valamint egy úszógumi is. Persze az egész meg van szervezve, kapsz mindent, és olyan 7-8 embert visznek egyszerre, ami pont nem sok, de elég ahhoz, hogy menjenek a poénok, és meglegyen a jókedv. Semmilyen előzetes barlangi tapasztalat nem kell, a szervezők fiatal csókák, lazák. (Még) nem felkapott a dolog, nincsenek hordaturisták. Persze a dolog elég extrém, mert a hideg víz, és a sok mozgás rendesen igénybe veszi az embert, de egyáltalán nem vészes.

Miután mindenki felöltözött, és megtörtént a biztonsági oktatás is, a vezetők elvittek a megfelelő barlang bejáratához, onnan tovább sétáltunk egy föld alatti folyóig, és ott hopp, be a vízbe. Persze ez iszonyat hideg, a kéz hamar elgémberedik, de a neoprén nagyon jól működik, és a tested nem fázik, legalábbis amíg mozogsz. Beleültünk a belsőkbe, és csorogtunk zúgókon, szűk hasadékokon, olyan helyeken is, ahol a barlang mennyezete és a víz között csupán harminc centi volt. Vízesések, csodálatos cseppkövek és az ugrások.

Egyes helyeken akkora termek voltak, hogy fel lehetett a falra mászni, és 5-6 méter magasból ugrani a medencévé tágult patakba, vagy vízesések tetejéről vetődni. Teljesen veszélytelenül, mivel a helyeket jól megválasztották, és a víz mélysége az ilyen helyeken a 6-8 métert is meghaladta. Mindezt persze csakis a fejlámpák fénye világította meg, és az ide-oda vetődő fénycsóvák, árnyékok varázslatos hangulatot teremtettek.

Néha vezetőink tanácsára lekapcsoltuk lámpáinkat, és lassan csorogva a folyón gyönyörködtünk a mennyezetet borító sok ezer világító hernyóban. Hihetetlen látvány volt. Az, ahogy ott csordogáltunk, teljesen csendben, a sötétben, mágikus érzés volt.

Végül több óra örömködés után, pont, amikor már nagyon kényelmetlenné vált a hideg víz, a folyó kiért a szabadba, ahol éppen esett az eső. Mondanom sem kell, hogy most kivételesen nem zavart minket. Még tovább sodródtunk egy keveset, majd partra szálltunk és visszatértünk a bázisra, ahol forró fürdő és meleg leves várt. Kifejezetten jólesett.

Miután rendesen felmelegedtünk, meglátogattuk még a közeli Barlang Múzeumot, amely a területről, a barlangok kialakulásáról, élővilágáról és felfedezéseiről szóló anyagokkal volt tele. Ezt követően tovább indultunk Te Kuiti felé, ahol a mai éjszakát szándékoztuk tölteni.

Fantasztikus élmény volt az egész, eddigi új-zélandi tartózkodásunk egyik fénypontja. Egyedül azzal volt problémánk, hogy sehol sem találtunk a barlangban azt a járatot, ami Aggtelekre vezetett volna.