Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A reggeli után megtekintettük Te Kuiti egyik nevezetességét, a Birkanyíró Szobrát. Ebben a városban szokták ugyanis megrendezni a birkanyíró világbajnokságot.

Ahogy kiértünk a városból, nyugatnak fordultunk, vesztünkre. Hihetetlen szembeszelünk lett rögtön az első emelkedő után, és így is maradt egészen estig. Ráadásként az eső is rákezdett, tovább növelve jókedvünket. Szerencsére nem tartott sokáig, de most már több mint egy hete rutinszerűen minden egyes nap megáztunk!

Úgy tűnik, itt egy napon belül minden évszak előfordulhat. Hó még nem esett, de szerintem nem kell sokat várni, a Déli-szigeten lesz az is.

A környék mindenesetre gyönyörű volt, és olyan hatvan kilométer után beértünk az Awakino folyó meredek falakkal határolt völgyébe, ami olyan, mint a Békás-szoros Erdélyben, csak pálmafákkal. Nagyon szép volt, és miután folyásirányban haladtunk, az út is enyhén lejtett. A nap végére elég fáradtan értünk ki a tengerpartra, ahol mai szállásunk, egy kemping várt minket.

A szél itt teljes erővel tombolt, akkora hullámok voltak, hogy csak néztünk. A nap most még süt, egy felhő sincs az égen, de gondolom ez két perc múlva változni fog. Táborverés után, gondoltuk, csobbanunk egyet, és élvezzük a hatalmas hullámokat.

Elővigyázatosságból azért megkérdeztük a tulajt, hogy mit szól a tervünkhöz. Semmi jót. Errefelé ugyanis számolni kell az úgynevezett riptide-okkal. Ezek erőteljes szívó hatással rendelkező apályok. Ahol a parttól távol is sekély a víz, ott az apadó víz gyorsan távozik erről a területről, hiszen az apály vonala több száz méterrel beljebb van, mint a dagály vonala. Ez a gyorsan távozó víz ugyan nem gyors, de elég ahhoz, hogy aki éppen akkor a vízben van, akárhogyan is úszik a part felé, nem ér ki, és végül általában kimerül és megfullad. Ez a veszélyes jelenség sok más tengerpartra is jellemző világszerte. Akit elkap egy ilyen, annyit tehet, hogy nem a part felé, hanem oldalra úszik, ki erről a területről. Akkor van esélye elérni a partot.

A fürdés elmaradásáért csodálatos naplemente kárpótolt minket. A parton egyébként a legfurcsább az volt, hogy a homok teljesen fekete. Ez egy kicsit összeegyeztethetetlen az ember tengerpartról alkotott képével, de hamar meg lehetett szokni. A fekete homok egyébként az erős vulkáni tevékenység eredménye. A térség nagyon felkapott szörf-paradicsom, főleg a Raglan-környéki hosszan tartó hatalmas hullámok vonzzák a világ minden tájáról a szörfösöket.

Amúgy még mindig nem látok felhőket, nem tudom mi van??!! Valószínűleg holnap sem lesz jobb dolgunk, ugyanis a part mentén haladunk majd, az elemek dühének kitéve.