hegyek

Kréta legmélyebb barlangjának felfedezése

Név: Gorgothakas (-1208 m mély)

2000. 11. 24., 18:13 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:53

Helye: Görögország, Kréta szigetének Ny-i területe a Levka Ori fennsík (2452 m) Feltárói a francia barlangkutatók, akik 1990 óta járnak a területre, ami jelenleg is kutatás alatt van. Jól ismerik a terepet, de nem fogadnak be senkit a csapatukba. A területre azonban szabadon lehet menni, ebben senki nem támaszt akadályt. A helyszínen a mozgáshoz elengedhetetlen egy erős (4x4) terepjáró, ami nélkül nem lehet kivitelezni semmilyen barlangász expedíciót. Nehéz megtalálni a Melidonie falut és onnan a völgyet, amiben fel kell menni a fennsíkra és utána nem is beszélve a barlangról. Nagyon kicsi bejárata van, és tudni kell melyik kő mögött kell keresni. Két töbör között a nyeregben fekszik 1500 m tszf. magasságban. Víz a felszínen nincs. Egy másik barlangból kell felhozni –60 m-ről, ami a tábor mellett van. A franciák 8 mm-es kötelet ajánlanak a beszereléshez, mert a 10,5-es túl nagy súly és térfogat. A beépítendő felszerelés olyan sok, hogy nagyon jó barlangászoknak kell hozzá lenni. A 8 mm-es kötélen csak tökéletes gyakorlattal és a legnagyobb óvatossággal lehet közlekedni. Néhány helyen bent hagytak köteleket, ezeket vigyázva kell használni, felülvizsgálva állapotukat, de nem érdemes számítani rájuk. A mentés szinte lehetetlen, mert nincsenek a szigeten barlangászok, ezért minden csapat csak magára számíthat. A barlang nagyon nagy és nagyon vizes. Egy geológus számára csemege lehet, mert Krétán a kőzetrétegeket csak kb. –500 m-ig ismerik.

A feltárás története:

1990-ben fedezte fel a Catamaran Barlangász Csoport az első Levka Ori masszívum béli expedícióján. Akkor –90 m-ig tárták fel. Sorozatos kutatás után 1996-ban értek jelentős eredményt, amikor elérték a függőleges szakaszt, amit akkor –452 m-ig jártak be. 1997 augusztus 8-án reggel a “jók csapata” kezdte a beszerelést.

12 másodperces akna.

Az ismert részen gyorsan haladtunk. Az ismeretlen akna tetején Pepé-jé a dicsőség. Kis bevezető szár, majd hevedergyűrű természetes kikötésre (a kőzetbe nem igazán lehet nittet fúrni) és már indul is az ereszkedés a fal mellett. Vízesés, egy kis hinta, egy megosztás és ismét száraz a pálya. Egy második, harmadik … 10 m-el lejjebb egy negyedik megosztás, de ez duplázva. Innét indul a nagy ereszkedés, nincs fal, óriási sötét lyuk néhány vízcseppel. Pepe aggódva figyeli a transzportzsákot, de végre meghalja a vízesés zaját. A 200-as kötél éppen leért, az utolsó tag 104 m.

Párkány omladékból.

Észre kell venni, hogy csak egy párkányon állunk a nagy akna fala (P208) és egy lejtős omladék között. Még a vízesést nem látni, valahol messzebb lehet az ismeretlen sötétben. Néhány esélytelen kísérlet után be kell látni, hogy a legnyilvánvalóbb út az omladék lejtő járhatatlan. Meredek és instabil. Rövid felmászás után az akna falára épít ki kötélhidat. Ismét ereszkedés egy nagy kőtömbökből álló pihenőig. Egy újabb kötéllel biztosított lemászás és egy aktív terembe jutunk. Végre itt a víz, amely nem tudni honnan jön és egy kis medencébe érkezik.

Két lehetséges folytatás.

Némi omladék közti kanyargás után a víz egy aknába zúdul le. Óvatos megközelítés a jobb parton. Folytatódik. A vízesés mögött elhagyva az aktív járatot 3 m felmászás nagy tömbökön, majd egy újabb. A barlang jellege változik. Kis omladékkal tagolt, agyagos talpú nagy lejtős járathoz érkezünk, melynek közepén vízfolyás van. Ideális hely kis főzőcskézésre, távol a vízesés zajától és a hideg huzattól. A nagy fosszilis járatnak hamarosan vége. Minden várakozás ellenére a járat alig tart 100 m-t és –720 m-en vége.

Félelmek és óvatosság.

A “kevésbé jók csapata”. Cél a 208-as akna alján található aktív szakasz. Indulás 8-kor. Ügyelni kell a hulló kövekre. Leküzdjük a 230-as aknát, majd a meander után a 146-os akna fölé beékelődött tömbökön állunk meg. Ez lesz kifelé a konyha, de elő kell készíteni. Irány a 146-os akna (Puits Léon) a nittek elhelyezkedése és a potyogó kövek a legnagyobb óvatosságra intenek. Az akna alján, ami viszonylag védett a kövektől lehet pihenni. Innen indul még egy bejáratlan akna is (Puits Guallaume). (később beereszkedték és visszajutottak a 208-as akna alsó harmadába). A 208-as akna alján bevárjuk egymást, majd megnézzük az előző nap feltárt fosszilis járatot (-720). Itt egy esély a továbbjutásra a végponttól 20 m-re visszafelé található kürtő.

Aktív rész.

Egy kötélhíd jobbra a 208-as akna alján lehetővé teszi a víz kikerülését és a túloldalon egy nagy dolomit kőtömbön lehet kiszállni. Majd néhány sziklán lemászni, utána egy letörés majd egy kisebb akna következik. Sajnos a kőzet nem igazán jó a nittelésre. Végül is egy sziklapárkány megfelel a célnak. Egy újabb letörés, ami felfelé majdnem gond nélkül mászható. Utána egy 2 m széles dolomitban keletkezett járat jön, amiben 10 m mélyen folyik a víz, mielőtt eltűnne egy alacsony járatban. A fő járat kanyarog, majd bal oldalt két kúszó járatban indul. A járatok labirintusszerűen kanyarognak. A fő ágban újra megjelenik a víz, ami egy 10 m-es vízeséssel folytatja az útját. A 6. nitt és a kötélhíd és a medence túloldalán földet érünk. Egy újabb vízesés (P10), majd a terem végén egy szifon (-730 m). A következő napon, a felszínen, vízszállítás, felszíni túra. Másnapi terv: térképezés, fotózás, folytatás felkutatása.

Folytatódik.

208-as akna után fosszilis járatban, ahol balra letörés található, 4 m felmászás után erős huzat, erre a folytatás alacsony járat majd emelkedik. Három nitt majd ereszkedés a jobb oldalon nagyon ronda omladék.

Víz megint víz.

A legnagyobb óvatossággal ereszkedve, egy párkányon érünk földet az omladék alatt, lábbal a vízben. Újabb aktív járata a víz néhány letörés és egy szép felmászás felöl érkezik. A folytatás az omladék alatt. Egy vízeséses aknasor következik (P32 Schunt Marco, P8, P10). Egyre vizesebb, egy vízhatlan öltözet jó lenne. Átbújás egy nagy kőtömb alatt, majd 4-5 m-es letörés. Innen a csapat fele balra folytatja a patakba a többiek, jobbra a párhuzamos járatban, melyet egy kőél választ el egymástól. Utána egymás mögött haladunk, mert a járat beszűkül. Egy elágazás következik ismét egy jelentős vízbefolyás ! A vízbefolyás irányába felmászunk kb. 30 m-t, ahol egy több tíz méteres vízesés jelenti a járat végét (Le Marcel). Egy kis letörés beszerelésével fejezzük be. Jó kis kanyon következik.

Itt a pokol

Augusztus 12-én folytatjuk a térképezést a kanyon bejáratáig. A kanyon (Fleure Noire) nagyon nehéz, lehetetlen az alját használni, ahol a hideg víz folyik (50-100 l/perc), a kötélhidat pedíg nem könnyű kiépíteni. Rengeteg a kiálló sziklaél, amin nehéz az átjutás és a kötél is felfekszik. Rengeteget kell várni, hideg van. Sok energiát és időt rászánva alig 50 m-el jutottunk lejjebb. Ma elértük a -850 m-es mélységet.

Még visszatérünk.

A kanyon (Fleure Noire) után néhány nitt és hevedergyűrű segítségével egy pár letörést és csúszdát kell leküzdeni, végül egy szűkület jelenti a visszafordulást a mai napra. A felszerelést ki kell szedni a bivakig (-700 m-nél). Három nap múlva egy újabb próbálkozást indítunk az aktív járat beszerelése a szűkületig több, mint 3 órát vett igénybe. A szűkület végül is nem jelent akadályt. Enyhén jobbra tartva végig kell csúszni a réteglapon. Pepét egy kis méretű vizes medence fogadja. Egy újabb párkány, majd egy vízesés. Jobbra egy óriási…. A plafonon három kürtő, lefelé pedíg egy sötét lyukban dübörögve tűnik el a vízesés. Elfog a félelem, mert úgy tűnik nincs folytatás, de végül kiderül, hogy csak a vízesés alatt kell átmenni. A Zorro vízesést leküzdve egy újabb vízesés indul. Az utolsó két nittet beverve leereszkedünk, megkerülve egy medencét a következő letörés tetején megállunk. A térképezés vége ? –985 m-en az újabb kb.20 m-es vízesést csak megfelelő beszereléssel lehet leküzdeni, halványan lehet látni a folytatást, úgy néz ki egy terem, következik…

hirdetés
hirdetés